Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

II. ARCCAL A VASÚT FELÉ!

42/A Budapest, 1945. július 28. A NEMZETKŐZI HÁLÓKOCSI TÁRSASÁG LEVELE A MÁV IGAZGATÓSÁGNAK A SÉRÜLT TEHERKOCSIK JAVÍTÁSI MUNKÁINAK AKADÁLYAIRÓL A sajtó egyre ismétlődő súlyos támadásai a magánvállalatok MÁV teherkocsi javítási tevékenységével kapcsolatban,

1 szükségessé teszi, hogy tisztázzuk, melyek a nehézségek, mik az okok. Társulatunk a MÁV teherkocsik javítását, illetőleg az abban való részvételt már f. évi február elején szorgalmazta az Igazgatóság E. osztályában, ahol a műhelyfőnökségünk és üzemi bizottságunk képviselője jelent meg. Ezzel a kezdeményezésünkkel tanújelét adtuk már akkor annak az elhatározásunknak, hogy teljes gyártási kapacitásunkat elsősorban az újjáépítés szolgálatába akarjuk állítani, mivel nyilvánvaló volt, hogy normális üzleti tevékenységünket csupán a vasút helyreállításának egy bizonyos fokát elérve kezdhetjük meg. A vád ellenünk is az, hogy kevés a produkció, vagyis a kiment kocsik darabszáma. Azt azonban, hogy havonként hány db javított teherkocsit tudunk kiadni, Társulatunk meg nem ígérte, arra kötelezettséget nem vállalat, mert nem is vállalhatott, most pedig látva számos alkalommal megismételt szóbeli tiltakozásunk eredménytelenségét, ezúton is le kell rögzítenünk, hogy sem havi 35 db, még kevésbé havi 70 db teherkocsi javítását nem vállaltuk, hanem csupán a munka megkezdésétől számított 60 napon belül havi 20 000 produktív munkaórát vállaltunk. Ennyi munkaórából a sérülés természetétől függ, hogy havonta 5—10 vagy akár 100 javított teherkocsit lehet-e kiadni. Vitán felül áll, hogy a nekünk kiosztott kocsik jórésze olyan súlyosan sérült, hogy a havonta előírt kocsi db számot nem lehet elérni. Ezt tudja a T. Igazgatóság is. Kaptunk is nem egy ígéretet arról, hogy kocsi darab számról ezután nem lesz szó, de a valóság mást mutat. Kisebb a kiadott kocsik darabszáma, mint a hozzájárulásunk nélkül készült előirányzat azért is, mert munkaóránként nem tudunk annyi teljesítményt produkálni, mint amennyi a békeidőben felvett, az akkori munkaösztökélő módszereken alapuló normálisan táplált munkásokkal számoló MÁV akkord táblázat alapján kijönne. A szerződés aláírását előkészítő tárgyalás sorozat és a szerződés tényleges aláírása között több mint három heti idő telt el. Kívánatra minden napról, amely a szerződés aláírásától eltelt, munkanaplónk alapján be tudunk számolni. Ez a beszámoló azonban kudarcoktól és nehézségektől, negatívumoktól terhes, hibánkon kívül. Első legnagyobb bajunk, hogy még ma, amidőn már 27 kocsi készült el, sem tartunk ott, hogy a T. Igazgatóság, amelynek állandóan háromtagú bizottsága tartja megfigyelés alatt a jelenleg 49 főt kitevő produktív létszámot, máig sem hagyta jóvá egyetlen költségvetésünket sem, jóllehet az első kocsiknál annyiféle variációban kívánták a költségvetések összeállítását, hogy az ezekkel kapcsolatos irodai munka alighanem meghaladja a kocsikon végzett munkát. Azok a tisztviselők, akiket az anyag fel13* 115