Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)
II. ARCCAL A VASÚT FELÉ!
A terv az, hogy a jelen év fennmaradó hét hónapja alatt megjavítsuk, üzemképes állapotba hozzuk és a forgalomnak átadjunk tízezer vasúti kocsit, vagyis felemeljük a forgalomban lévő" vasúti kocsik számát hétezerró'l — mint minimum — tizenhétezerre. Másrészt, hogy ugyanezen idő alatt megjavítsunk 460—500 mozdonyt, vagyis az elkövetkező hét hónap alatt megduplázzuk a forgalomban lévő mozdonyok számát. De természetes, sokkal könnyebb kimondani ezeket a számokat, mint megvalósítani. Mi kell ehhez? Ehhez mindenekelőtt az kell, hogy ne csak azok az üzemek dolgozzanak a mozdonyok és vagonok javításán, amelyek mindig ezzel foglalkoztak, hanem azonkívül magánüzemek is, melyek eddig ilyen munkával nem foglalkoztak. Másodszor szükséges a kisiparnak a bekapcsolása ebbe a munkába, alkatrészek gyártásában. Asztalosmunkát a vagonok javításához kisüzemek is elvégezhetik, és vannak más ilyen munkák is. Ezzel támogatjuk a kisiparokat és ugyanakkor ők segítenek nekünk talpraállítani a vasutat. Szükséges ehhez továbbá az, hogy minden egyes gyár tudja azt, hogy a tízezer vagonos tervből mi esik rá, hogy minden munkáscsoport tudja, hogy mi esik rá és végül minden egyes munkás tudja, hogy mi az ő feladata. Szükséges, hogy a feladat meg legyen állapítva napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra naptári terv szerint és hogy megtörténjék a megfelelő ellenőrzés. Szükséges, hogy megfelelő prémiumrendszert vezessünk be: aki jobban dolgozik, többet kapjon, mégpedig progresszíven többet! Szükséges, hogy repülő ellenőrző csoportokat szervezzünk, amelyek végig járják az üzemeket, a főműhelyeket és ellenőrizzék a munka menetét. Szükséges, hogy a közvetlenül dolgozó emberek, munkások, mérnökök, technikusok segítsenek. Várjuk az ő kezdeményezésüket, felszólítjuk őket, adjanak javaslatokat, hogyan lehetne könnyíteni a munkát, hogyan lehet a hiányzó nyersanyagot mással pótolni, hogyan lehet kilábalni a mostani helyzetből. Magától értetődik, hogy mindezt a régi bürokratikus apparátussal elvégezni nem lehet. Új módszerekre van szükség, keresztül kell törni a bürokrácia falán. Itt mindenek előtt gondolok arra, hogy ha ezt a tervet meg akarjuk valósítani, szükség van, hogy a vasutas szakszervezet tényleg országos vasutas szekszervezet legyen (éljenzés). Olyan szakszervezet, amely nem kullog a vasutasság után, hanem a vasutasság élén halad és viszi előre. Helyenként természetsen a vasutasok jó szervezetekkel rendelkeznek, de nem lehet azt mondani, hogy országos méretekben van már igazi vasutas szövetség. Ezt meg kell teremteni. A másik dolog az, hogy az üzemi bizottságok munkáját helyes mederbe kell terelni. Az üzemi bizottság igen hasznos munkát végez. Vannak túlkapások, ezeket ki kell küszöbölni, de az üzemi bizottságokat meg kell tartani és meg kell erősíteni. Meg kell teremteni a helyes együttműködést az üzemi bizottságok és a szakszervezetek között. Végül elvtársak, mindez írott malaszt marad, ha a párt arccal nem fordul a vasút felé. (Nagy éljenzés és taps.) A párt eddig nem fordított elegendő gondot a vasútnál dolgozó kommunisták munkájára. Ezen változtatni kell. Ne legyen egyetlen olyan
