Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

II. ARCCAL A VASÚT FELÉ!

berendezéseket, a világítási berendezéseket és a távíró kábeleket, hogy a fűtőházak jelentékeny része is romokban hever, képünk van arról, hogy mi az a munka, amit el kell végezni a vasútnál. De elvtársak hiba volna azt gondolni, hogy a vasútnál, a vasút helyreállításánál csak ezeknek hosszabb vagy rövidebb időn belül való pótlásáról van szó. A vasútnak van egyéb betegsége is. Melyik ez a betegség? Mindenekelőtt tudnunk kell azt, — és ezt mindenki megérti, hogy a vasút olyan preciz szerkezet kell hogy legyen amely óramű pontosságával jár és hogy ennél a szervezetnél feltétlenül és minden körülmények között meg kell valósítani az egyszemélyi felelős vezetést. Márpedig nem lehet azt állítani, hogy a vasútnál meg volna elegendő mértékben ez az egyszemélyi felelős vezetés. De minden eszközzel létre kell hozni! Megfelelő eszközökkel és módszerekkel meg kell magyarázni az egyes üzemi bizottsági tagoknak vagy üzemi bizottságoknak, hogy az, amit ma csinálnak, nem helyes és káros mind saját, mind az egész ország szempontjából. Két gazda a vasúton nem lehet, csak egy gazda.

2 Ha tűrni fogjuk, hogy két, vagy több gazda legyen, ez azt jelenti, hogy nem állítjuk helyre a vasutat és azok a kommunisták, akik nem mernek ezzel az irányzattal szembeszálni, ahelyett, hogy elősegítenék, hátráltatják a vasút helyreállítását. A vasút egy másik nagy baja és ez szorosan összefügg az előbbivel, abban áll, hogy nincs megfelelő munkafegyelem. Helyenként a munkások hősiesen dolgoznak, de a vasút szervezetében, mint egészben, mint egy hatalmas országos szervben, amely közel százezer főt számlál, nincs meg kellő mértékben a munkafegyelem és az együttműködés. Mi természetesen jól tudjuk, hogy mik ennek az okai. Tudjuk azt, hogy a vasutasok helyzete, a vasúti műhelyek, fűtőházak munkásainak helyzete, mérnökök, tisztviselők helyzete igen rossz és az is kétségtelen, hogy ha meg akarjuk változtatni ezt a helyzetet, akkor meg kell változtatnunk mindenekelőtt a vasutasok anyagi helyzetét. Közölhetem az elvtársakkal, hogy ebben az irányban az első lépés megtörtént (taps). Javaslatomra a május 18-án tartott minisztertanács megszavazott úgy a vasúti órabéresek, mint a vasúti kinevezettek fizetésének, illetve illetményeinek felemelésére száztól-ötszáz százalék emelést (nagy taps).

3 Ezzel azonban a kérdés természetesen megoldva nincs. Szükséges visszaállítani azt a szervezetet, amelyet a harmincas években megszüntetett a reakció: a vasutas konzum szövetkezetet, amelynek élén a vasutas munkásságnak a képviselői fognak állni és amely biztosítja, természetesen szerény keretek között a vasúti munkásság és az alkalmazottak ellátását minimális élelemmel, ruházattal, cipővel.

4 De mindez csak alapja annak, hogy hozzáfogjunk a tulajdonképpeni főkérdés megoldásához. Ez a gördülő anyag hiánya. Ezt a kérdést meg kell oldani minden eszközzel és a legnagyobb erőfeszítéssel. Megoldható-e ez a kérdés? Száz százalékig rövid időn belül nem oldható meg. De lényeges enyhülést el lehet érni annak ellenére, hogy a közeljövőben a vasút újabb és nagyobb megpróbáltatásoknak lesz kitéve. Egyrészt a demobilizációval kacsolatban, másrészt pedig a jóvátételi szolgáltatásokkal kapcsolatban. 11* 83