Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)
Bevezető
tásának kérdésével. 86 Egy év múlva megérett a helyzet arra, hogy létrejöjjön az Állami Biztosító N V. Ennek feladatává lett az állami tulajdonban vagy állami kezelésben levó r vállalatok biztosításának kizárólagos intézése. A belkereskedelmi nemzeti vállalatoknak is szerzó'dést kellett kötniük az Állami Biztosító NV-vel. Hogy ez valóban megtörténjék, kezdetben a minisztérium ellenőrizte a szerződések létrejöttét minden egyes belkereskedelmi nemzeti vállalatnál. (Lásd a 126. sz. dok.) A nemzeti vállalatokról szóló törvény kibocsátása után egy ideig a gazdasági kormányzat nem tett különbséget a termelőüzemek és a kereskedelmi egységek között a jogi szabályozást illetően. A kibocsátott rendelkezések egyaránt vonatkoztak minden tervkötelezett vállalatra. 1949 nyarára azonban az állami belkereskedelmi egységek már annyira megerősödtek, hogy egyes területeken kezdett akadállyá válni az egységes intézkedés. Ilyen helyzet alakult ki pl. a nyereség-visszatérítés ügyében. Az ügyet 1949 áprilisában tárgyalta a Gazdasági Főtanács, majd minisztertanácsi jóváhagyás született arról, hogy az állami vállalatok dolgozói a vállalatok által az önköltségcsökkentési tervek teljesítése folytán az állam részére juttatott nyereségrészesedésből visszatérítést kapjanak. 87 Azonban a nyereség-visszatérítés összegének kiszámításánál a termelőüzemek munkafolyamatait vették figyelembe. Amikor már az első negyedévi visszatérítés tapasztalatai rendelkezésre álltak, kiderült, hogy a rendelkezések nem minden gazdasági ágazatban voltak egyöntetűen alkalmazhatók. így a Gazdasági Főtanács hozzájárult ahhoz, hogy a kereskedelmi vállalatok részére történő nyereségvisszatérítés sajátlagos számítás alapján történjék. 88 Az állami belkereskedelmi vállalatok széles körű kiépülése idején tette meg a kormányzat az előkészületeket a magyar népgazdaság első ötéves tervének kidolgozására. A belkereskedelmi ágazat tervelőirányzatai között fontos helyet foglalt el a beruházások megtervezése. Nemcsak a még mindig fejlődésben, alakulóban levő vállalatfejlesztési folyamat következtében okozott ez gondot, hanem a vállalatok nagymérvű beruházási igényei miatt is. Az elhanyagolt boltok, berendezések, raktárterek stb. átépítéséhez és új létesítmények megvalósításához szükséges beruházások összege 710 millió forintot tett ki. Ha ehhez hozzászámítjuk a szállodák, raktárak, valamint az üzemgazdasági alapból eredő beruházásokat, akkor ez az összeg a duplájára emelkedett. A Belkereskedelmi Minisztérium úgy ítélte meg a dolgot, hogy - figyelemmel az összeg nagyságára, valamint arra, hogy a kereskedelmi beruházások „természetükből kifolyólag" tipizálhatók és egységes elgondolások szerint valósíthatók meg - célszerű egy Belkereskedelmi Beruházási NV létesítése. 89 Ennek a vállalatnak feladatává lett az 50 000 Ft-on felüli egyedi beruházások, valamint az ennél kisebb értékű, de sorozatos beruházások megvalósítása. Az egész belkereskedelmi területet átfogó nemzeti vállalat létrehozása feleslegessé tette a korábban életre hívott szakvállalatok, illetve részlegek további működését. (Pl. KÖZÉRT, Műszaki és Szállítási NV., vagy az Állami Áruházak, Élelmezési NV, ÁFOR stb. műszaki osztálya.) A továbbiakban ezeket (mind berendezési és felszerelési tárgyaikat, mind műszaki és adminisztrációs személyzetét) az új Belkereskedelmi Beruházási NV vette át. 90
