Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

Bevezető

Az állami belkereskedelmi vállalatok nehéz körülmények között kezdték meg munkájukat mind az áruellátás, mind a szervezeti keretek tekintetében. A legtöbb nemzeti vállalatnak egyidejűleg kellett megoldania az üzlethálózat kiépítését és a piac meghó^ dítását, az eladás megszervezését, és azt a feladatot, hogy a forgalmazáson keresztül bizonyos irányító szerepet töltsön be a termékösszetétel kívánatos alakulásában. De 1949 ó'szén már világosan megmutatkozott, hogy a belkereskedelmi nemzeti vállalatok szilárdan beépültek a magyar belkereskedelmi életbe. Ennek egyik példáját mutatjuk be kötetünkben. (Lásd a 157/A-C sz. dok.) Az 1949 ó'szén indokolatlanul kirobbant hisztérikus élelmiszer-felvásárlás idején mind a KÖZÉRT, mind a Népbolt NV igen jól kiállta a próbát. Ezek a tapasztalatok is hozzájárultak ahhoz a következtetéshez, hogy a fogyasztókra nézve előnyös, ezért szükséges és hasznos az állami kiskereskedelmi egységek szélesebb körű létrehozása is. A Belkereskedelmi Minisztériumban 1949 nyarán elkészült egy minisztertanácsi előterjesztés a kiskereskedelmi állami egyéni cégek létesítéséről. (Lásd a 140. sz. dok.) Az állami kiskereskedelmi üzlethálózat kiépítése azonban a belkereskedelem szocialista átszervezésének következő szakasza volt, amellyel részleteiben már nem foglalkozunk kötetünkben. A magántőkével működő nagykereskedelmi tevékenység 1949 folyamán egyre kisebb körre szűkült össze. (Lásd a 151. sz. dok.) Ám 1949 nyarán még 1820 nagykereskedői iparigazolvány volt forgalomban (jóllehet ezek tulajdonosainak egy része már nem folytatta az üzletet). A magán-nagykereskedelem felszámolását ekkor fokozott adóbehajtási intézkedésekkel és áruellátásuk megnehezítésével igyekeztek meggyorsítani. 1949 októberében a még működő nagykereskedelmi magánvállalatok felszámolása adminisztratív úton történt oly módon, hogy ezekhez a cégekhez állami vállalatvezetőt rendeltek ki.

91 A helyzet jogi konzekvenciáit levonva, a Belkereskedelmi Minisztériumban 1949 novemberében egy jogszabálytervezet készült. Ez rendeleti úton kimondta a magánosok által folytatott nagykereskedelmi tevékenység eltiltását. A rendelettervezetet véleményezésre megkapta az Igazságügyminisztérium és a Népgazdasági Tanács Titkársága. Az Igazságügy-minisztérium Törvényelőkészítő Osztálya a tervezet büntetőrészével kapcsolatban javasolt változtatást. Az ennek megfelelően átszövegezett rendelettervezetet a Népgazdasági Tanács Jogi Osztálya helyesnek találta, s egyúttal közölte, hogy az előterjesztést a Népgazdasági Tanács nem kívánja tárgyalni. így a belkereskedelmi miniszter a tervezetet közvetlenül a Minisztertanács ülésén mutatta be 1950. január 13-án. A Minisztertanács a magánszemélyek nagykereskedői tevékenységének eltiltásáról szóló jogszabálytervezetet azzal fogadta el, hogy a tervezet 4. §-ának (1) pontját át kell szövegezni. Az előterjesztett szöveg így hangzott: „Vétséget követ el és hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő az a magánszemély, aki 1950. február hó 1. napja után nagykereskedői tevékenységet folytat." A minisztertanácsi határozat alapján ehelyett olyan rendelkezést kellett a szövegbe felvenni, amely szerint az a magánszemély, aki a rendeletben meghatározott időpont után nagykereskedői tevékenységet folytat, a 8800/1946. ME