Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

Bevezető

vagy jogügyi osztály létesítése az illetékes miniszter engedélyéhez volt kötve. A Gazdasági Főtanács megállapította, hogy a szolgálati jogviszonyban álló ügyvédek magángyakorlatot nem folytathatnak, illetményüket munkáltató intézményüktől kapják, tehát a bíróság által egyes perek kapcsán az ellenfél terhére megállapított perköltséget munkaadó vállalatuk javára kell befizetniük. Intézkedett a Gazdasági Főtanács azokról az esetekről is, amikor az ügyvédi munkakört képező feladatok mennyisége nem tette lehetővé egy ügyvéd munkaidejének teljes kihasználását. Ebben az esetben megengedhetőnek tartotta szolgálati jogviszony helyett megbízáson alapuló jogviszony létesítését. Megszabta az ilyen jogviszonynál érvényesítendő megkötéseket, valamint a díjazás mértékét és módját.

84 A GF állásfoglalás alapján készített minisztertanácsi előterjesztés tervezetét, illetőleg a kereskedelemügyi tárca állásfoglalását 142. sz. dokumentumunkban közöljük. A Gazdasági Főtanács magát a jogi szabályozást is igyekezett áttekinthetőbbé tenni, így pl. 1948 nyarától konkrét esetek nyomán a vállalati felszámolásokkal, beolvasztásokkal stb. kapcsolatban egyes kérdéseket szabályoztak. A vállalatok még tapasztalatlan pénzügyi vezetése nehezen igazodott ki ezekben az előírásokban. így szükségesnek látszott a vállalati felszámolásokra vonatkozó jogszabályok egységes szerkezetbe foglalása. 1949 januárjában kibocsátásra került az 560/1949. Korm. sz. rendelet „egyes vállalatok feloszlatásának és felszámolásának szabályozásáról". Ez az intézkedés a belkereskedelmi nemzeti vállalatok szervezésénél is nagy fontosságú volt. Jelentőségét növelte az a körülmény, hogy a belkereskedelmi nemzeti vállalatok kialakítása még javában folyt, és nemegyszer az alig pár hónapja életre hívott cégeket át kellett szervezni. (Lásd a 154. sz. dok.) A kereskedelmi állami vállalatok jogvitás ügyeinek menetét a kereskedelemügyi tárca nagy figyelemmel kísérte. 1949 szeptemberében a belkereskedelmi miniszter elrendelte a kereskedelmi központok és belkereskedelmi nemzeti vállalatok jogvitás ügyeinek fokozott ellenőrzését. E belső utasítás értelmében a belkereskedelmi központok és nemzeti vállalatok kötelesek voltak minden olyan jogvitás ügyről, amelyben akár felperesként, akár alperesként szerepeltek, és az ügy a Közületi Egyeztető Bizottság előtt volt folyamatban (illetőleg indult), jelentést tenni a Belkereskedelmi Minisztérium Törvényelőkészítő Osztályának. Hasonlóan fontos feladata volt a kereskedelemügyi tárcának az, hogy a nemzeti vállalatok gazdálkodását figyelemmel kísérje. A Gazdasági Főtanács 1949 áprilisában határozatot hozott a könyvelési hátralékok megszüntetéséről és ennek ellenőrzéséről. Minden állami és állami rendelkezésű vállalat köteles volt kereskedelmi könyvelését 1949. június 30-ig naprakész állapotba hozni. Az 1949. július 1-én fennálló könyvelési hátralékot be kellett jelenteni az Állami Ellenőrzési Központnak. Ezt a bejelentést meg kellett ismételni minden olyan alkalommal, amikor valamely hónap első napján hátralék állt fenn.

85 (Lásd a 139. sz. dok.) A vállalati gazdálkodáshoz tartozott az állami vagyon megóvása. A Gazdasági Főtanács már 1948 elején foglalkozott az állami tulajdonba került vállalatok biztosí-