Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

Bevezető

szólag nagyobb hasznot tud elérni kisebb forgalom mellett, hanem abban, hogy pontosan azonos adóterhek mellett a nemzeti vállalat jobb szervezettségével, változó tőkéjének lehető csökkentésével minél racionálisabban tudjon dolgozni". Hasonló szellemben állapította meg a Gazdasági Főtanács a belkereskedelmi nemzeti vállalatok szervezésének alapelveit is: „Állami nagykereskedelmi vállalatok létesítése semmi esetre sem járhat az egyes cikkek árának drágulásával, és ezért ezek a vállalatok nem jelenthetnek feleslegesen közbeiktatott kezet sem."

82 A nagykereskedelmi nemzeti vállalatok bevételei kizárólag a nagykereskedelmi haszonkulcs alkalmazásából, illetve a megállapított, viszonteladói áron való árusításból származhattak. A Gazdasági Főtanács úgy rendelkezett, hogy ha kivételesen egyes nagykereskedelmi nemzeti vállalatok a termelővállalatok bizományosaként (elosztókként) működnek, tehát a termelővállalatok részére, de saját nevükben kötik ügyleteiket, és gyári áron árusítanak, ennek megfelelően bevételük is (ezen a vonalon) csak a bizományosi jutalékból adódhat. E bizományosi jutalék a gyári árat nem emelhette és csak a termelővállalat szempontjából, a gyári árból adott engedményként érvényesülhetett. Ezt a rendelkezést kiegészítő határozat lépett életbe 1949 áprilisában a nagy- és kiskereskedői haszonkulcs együttes alkalmazásának rendezése során. A Gazdasági Főtanács ekkor úgy intézkedett, hogy mind a közületi, mind a magánkereskedelmi vállalatok a nagy- és kiskereskedelmi haszonkulcs együttes alkalmazására - akár kettős haszonkulcs felszámítása formájában, akár pedig az üzletkötés jellege szerint egyik vagy másik fajta haszonkulcs felszámítására - csak akkor jogosultak, ha arra az Országos Árhivatal, a vállalat tárgya szerint illetékes miniszterrel egyetértésben, engedélyt ad. A belkereskedelmi vállalatok adózására nézve (lásd a 101

/A sz. dok.) a Gazdasági Főtanács döntése az volt, hogy itt az általános szabályok az irányadók. Amennyiben valamely állami nagykereskedelmi vállalat - kivételesen - kizárólagos forgalomba hozatali joggal rendelkezik, s a gyártól a közvetlen vásárlóknak történt eladásait is átfuttatja könyvein, ezen tételek után a raktárról történt eladásoktól eltérően csak az érvényesített haszonkulcs, vagy a termelővállalattól kapott árengedmény (bizományosi jutalék) alapján adózzon. A népgazdaság szocialista átalakítása során a gazdasági kormányzat nemcsak a nemzeti vállalatok működésének általános szabályait határozta meg, hanem nagy figyelmet szentelt annak is, hogy az egyes állami vállalatok hogyan tudnak megfelelni ezeknek a követelményeknek. A minisztériumok és a vállalati központok felügyeleti munkáján túlmenően, a pénzügyi ellenőrzést és ezzel együtt az egész vállalati gazdálkodást egy, külön e célból felállított szerv, az Állami Ellenőrzési Központ végezte. Erre a többszörös felügyeletre eleinte szükség is volt, minthogy működésük kezdetén az állami vállalatok, így a belkereskedelmi cégek is számos technikai nehézséggel és személyzeti gondokkal küszködtek. A belkereskedelmi vállalatoknál különösen sok problémát okozott a raktárkérdés, de előfordult, hogy megfelelő irodahelyiségek sem álltak rendelkezésre, sőt az irodai felszerelés is hiányzott. Az Állami Ellenőrzési