Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

III. A belkereskedelem szocialista átszervezésének első szakasza: a nagykereskedelem államosítása

lyeket a kormányzat rájuk bízott. Vannak olyan hibák, amelyeken lehetetlen könnyíteni. A magánszektor még túlságosan nagy mértékben érvényesül. A rövidáru szakmában azt láttam, hogy a magán nagykereskedők kisüzemektől vásárolnak, számla nélkül adnak el. Csempészárut hoznak forgalomba, és nagyobb hitelt nyújtanak, mint a nemzeti vállalat. Le kellene kötni az egyes gyárak termeivényét. Az ipar és a nemzeti vállalatok között felmerült ellentétek, hogy az ipar jobban tudja érvényesíteni a jogait, de a terheket igyekszik áthárítani a nemzeti vállalatokra. Dacára annak, hogy a kormány gondoskodott a pénzügyi alátámasztásról, ezért a kamatterheket nem akarja vállalni. A múltban a gyárak hiteleztek a magánszektor felé, ezt a nemzeti vállalatoknak is meg kellene tenni. A nemzeti vállalatok működését akadályozza az is, hogy sok helyen eladatlan áru fekszik. Ez a vállalatvezető hibájából történik, mert a hozzáértés és a szakértelem hiányzik. Ez az áru forgási sebességét megakadályozza. Pl. a Len-Kender és Jutakereskedelmi NV-nél óriási mennyiségű áru fekszik eladatlanul. Ennek a kereslet hiánya az oka. Vannak cikkek, amelyeket a lenből és a kenderből elő lehetne állítani és nagyobb lenne irántuk a kereslet, mint pl. a kanavász. Előnye lenne az is, hogy nem kellene külföldről behozni. Ennek nagy jelentősége van, annál is inkább, mert az idén nagy mennyiségű termelési szerződés van kötve rostos növények termelésére, összehasonlította a vállalat forgalmát és a haszonkulcsot, ami nagyon szomorú képet mutatott. Pl. egyik vállalatnál a haszonkulcs 11 % és emellett a költségek szintén meghaladják all %-ot. A másik vállalatnál az általános haszonkulcs 7,8%, a költségek máris meghaladják a 8,6 %-ot. A rentabilitást nem lehet 100 %-ig megállapítani. Az állandó árcsökkentések sok esetben nemzetgazdasági szempontból nem előnyösek. Egy cikknél előfordult, hogy 10% árcsökkentést engedélyeztek, és így év végén azzal kell számolni, hogy le kell írni a raktárkészletből. Azt tapasztaltam az én vállalataimnál, hogy a személyzet nincs túlméretezve, ellenben kirívó esetek vannak az utazók illetményénél: 4500 forint a havi jövedelmük. Szükséges, hogy ösztönző jutalékot adjanak nekik, de ilyen nagy összegekről nem lehet szó. Én ezen a téren a Szakszervezettel is érintkezésbe léptem. A másik kérdés az üzemi bizottságok kérdése. Pár helyen működnek csak. Az ÜB-üléseket is rendszertelenül tartják. Felhívtam a figyelmüket, hogy ezekre hívjanak meg bennünket. Nagyon fontosnak tartanám, hogy beleszólásuk legyen a dolgozóknak is az ÜB-ülésekbe. Az a panasz van, hogy nem kapják a referensek a hivatalos lapokat és szaklapokat. Fazekas József: A festékszakmában is az előállító ipar 50 %-ban magánkézben van. A nagykereskedelem is újra elkezdett lélegzetet kapni. Megjelent egy rendelkezés, hogy a gyárak a magán nagykereskedőket szolgálják ki. A Háztartási Bolt nem tudott okkert kapni heteken keresztül, mert kiadták a gyárak a készletet a magánszektor felé. Hardi: Ha az állami vállalat le tudja kötni a termelést, akkor a magánszektort nem szolgálhatja ki az ipar. Fazekas: Ugyancsak szükséges volna összehívni ankétokat az ipar és a kereskedelem között.