Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

Bevezető

célokat szolgáló vállalkozások, az ún. álszövetkezetek. Különösen feltűnően jelentkezett a fogyasztási üzletág iránti érdeklődés, ami mögött gyakorta álszövetkezeti tevékenység húzódott meg. A Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztérium a Szövetkezeti Törvény életbeléptetésével egyidejűleg általános rendeletet adott ki az álszövetkezetek felszámolásáról, majd a szövetkezetek gazdasági védelme céljából - de ezen keresztül a szövetkezeti üzleti verseny által érintett kiskereskedelem érdekeinek szolgálatában is - a fogyasztási szövetkezetek alapítását átmenetileg megtiltotta.

52 A szövetkezeti mozgalom fejlesztésével párhuzamosan folyt az álszövetkezetek felderítését célzó igazgatási munka, amely főként a szövetkezeti felügyelők feladatkörébe tartozott.

53 (Lásd a 76/A sz. dok.) A stabilizáció megszilárdításának nehéz hónapjaiban a kommunista gazdasági vezetés támogatta azokat a kezdeményezéseket, amelyeket az üzemi vagy hivatali szakszervezetek indítottak a dolgozók vásárlásainak megkönnyítésére. Minthogy a háború után a gyári és hivatali munkahelyeken szervezett beszerzőcsoportok megszűntek, a megváltozott körülmények más lehetőséget kínáltak: a szövetkezeti mozgalomba való bekapcsolódást. A szövetkezetek állami támogatása, a tagok részére nyújtható kedvezmény hatására elterjedt a gyári, illetve szakszervezeti beszerzési és fogyasztási szövetkezetek alapítása. Ezeknek a szövetkezeteknek a szervezésében két szempont játszott közre: a részletfizetés lehetősége és a beszerzés megkönnyítése olyan cikkekből, amelyekből kicsi volt az árualap. A Gazdasági Főtanács támogatta a dolgozók effajta szövetkezeteinek létrehozását. (Lásd a 46. sz. dok.) Sőt ezt olyannyira jelentősnek tartotta, hogy szükség esetén felmentést engedélyezett a fogyasztási szövetkezetek alapítását megtiltó rendelkezés alól. (Lásd a 72. sz. dok.) A dolgozók beszerzési és fogyasztási szövetkezeteinek egyik része a gazdasági helyzetjavulásával betöltötte feladatát és beszüntette működését. Voltak azonban olyanok is, amelyek komoly vállalkozássá fejlődtek. A Gazdasági Főtanács ugyanis nem állta útját a dolgozók szövetkezetei gazdasági megerősödésének, és lehetővé tette, hogy ezek nyílt árusítási üzletet tartsanak fenn, tehát nem csupán egy meghatározott foglalkozási csoport tagjai részére működjenek. Olyan szövetkezeti vállalkozások mint pl. a VAFOSZ, a Pedagógusok Fogyasztási és Beszerző Szövetkezete, az MNDSZ Fogyasztási Szövetkezete, a Kereskedelmi Alkalmazottak Értékesítési és Fogyasztási Szövetkezete, a Postások Fogyasztási Szövetkezete, a Rendőrszövetkezet stb. a belkereskedelem szocialista átszervezésének egyik útját jelenthették volna. A politikai helyzet alakulása 1948-ban azonban más, gyorsabb megoldásra adott lehetőséget: a nemzeti vállalatok alapítására. A dolgozók szövetkezetei ezekbe olvadtak be, s így szolgálták végül is a kereskedelem szocialista fejlődését. Az 1946-1947 folyamán bekövetkezett államosítások, amelyek elsősorban az ipari és banktőke pozícióit szorították egyre szűkebbre, kihatással voltak a kereskedelmi szférára is.