Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)
Bevezető
A kereskedelmi forgalom alakulását természetesen nemcsak az élelmiszerek, hanem az iparcikkek tekintetében is erősen befolyásolta a rendelkezésre álló készletek mennyisége. Az ipari termelés egészében a stabilizáció első negyedében emelkedő irányzatú volt, a háború előttinek mintegy 65%-át tette ki. A polgári fogyasztásra szolgáló termelés azonban csak kisebb mértékben emelkedett. Az ipari termelés lehetőségeit elsősorban a nyersanyagellátás szabta meg. A nehézipar, a vegyészeti és papíripar súlyos anyaghiánnyal küszködött, míg a bőr- és gyapjúiparban javulás mutatkozott. A széntermelés emelkedésével a gyáripari vállalatok (a vas-, az üveg- és a gumiipar kivételével) általában egy havi termelésnek megfelelő tartalékot tudtak gyűjteni. A fonó-, szövő- és ruházati ipar teljesítőképességének mintegy 55 %-át érte el. A textiliparon belül a pamutipar termelése kiemelkedő volt, az 1946. júliusi termeléshez képest az év végére 40 %-kal emelkedett. Belföldi fogyasztásra havonta mintegy 5 millió méter pamutárut állítottak elő. Ez már csaknem a fele volt az 1938. évi termelésnek. A pamutiparban a nyersanyagellátás a kapacitás terjes kihasználását tette lehetővé. A textilipar más ágaiban azonban - bár a forint bevezetése óta ezekben is állandóan emelkedett a termelési kihasználás - az anyaghiány (a len-, kender- és jutaiparban pl.) 30-40 %-os, a műselyem szövő és kötszövő iparban még kisebb mérvű kihasználást tett lehetővé. Nyersanyagproblémák voltak a bőr- és szőrmeiparban is, bár ezeknél a termelés az év második negyedéhez képest fokozódott. Ugyanakkor az 1946 novemberére elért havi 25 vagonos termelés a békebelinek csak mintegy 30 %-át jelentette. A MNB számításai szerint ez azt eredményezte, hogy a bőrgyárak által az ipar rendelkezésére bocsátott bőrből, az 1946. év végi állapotok szerint, évenként csak minden hatodik lakos részére készülhetett cipő, míg a háború előtt a lakosság fele részesülhetett cipőellátásban 46 . Megindult az üveggyárak termelése is. A havonta mintegy 300 000 m 2-nyi üveg gyártása mellett is azonban az így előállított készlet csak a legfontosabb közintézmények sürgős szükségleteit fedezte. Az augusztus eleji árubőség, amely a tartalék készletek és a pénzszűke együttes hatásából adódott, huzamosabb időn át nem volt fenntartható. A hetenként kifizetésre kerülő munkabérek, az arany- és valutabeváltás, valamint az állam által nyújtott hitelek révén egyre nagyobb mennyiségű pénz került forgalomba. Az említett áruforgalmi áramlás következtében falun is viszonylagosan felduzzadt vásárlóerő keletkezett. Az árutermelő parasztság keresletére a kereskedelem azonnal reagált. „Ma már, midőn ... a stabil forint megjelenésével az országban szórványosan megtartott vásárokon a vásári kereskedő megjelenik áruinak eladásával, a vidéki közönség örömmel fogadja" - írták beadványukban a Vásári és Piaci Kereskedők és Iparosok Országos Ipartársulatának vezetői. (Lásd a 41/A sz. dok.) Sőt, a fővárosi órások és ékszerészek is azonnal számításba vették ezt a jelenséget: „azt akarjuk, hogy a magyar paraszt eladja terményét, vásárolhasson érte feleségének fülbevalót vagy karkötőt... Véleményünk szerint a forint értékállandósága azzal csak nő, ha a paraszt azt látja, hogy
