Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

II. Kereskedelempolitika a stabilizáció után és a fordulat évében

Nem hagyhatók figyelmen kívül az árak egy részének felszabadításánál a munkabérpolitika és a munkaerő-gazdálkodás vonalán eló'álló kihatások sem. Kétségtelen, hogy a kötött árak segítik a Szakszervezeti Tanácsnak azt a tiszteletreméltó törekvését, hogy a kollektív szerzó'désben meghatározott bérek felfelé történő kilengését megakadályozza. A részleges árfelszabadítás pontosan ezzel ellentétes irányban halad. Sem a vállalkozó, sem a munkavállaló nem lesz visszatartható magasabb bérek kialakulására irányuló törekvésében akkor, ha az áruk szabadon alakulnak, és elegendő csak néhány szakma bérszintjének kilengése ahhoz, hogy a bérarányokat felborítsa és általános béremelési törekvésekhez vezessen, függetlenül attól, hogy maga a szabad áralakulás a létfenntartási költségek vonalán is ebben az irányban hat. Az árfelszabadítás tekintetében nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy az árpolitikai intézkedések az igazságos jövedelemelosztás biztosítását is kell hogy szolgálják. Irányított gazdálkodás idején, amikor az ország újjáépítésére 3 éves tervet készítünk, igazságtalan jövedelemeloszlásra vezet az, ha a szabaddá tett áruk vállalatai sokkal nagyobb nyereséget érhetnek el, mint azok a termelők, akik kötött árak mellett kötelesek tovább dolgozni. Ezt a szempontot különösen azért kell hangsúlyozni, mert ez megnehezíti még olyan szakmák árainak felszabadítását is, amelyek egyrészről a közellátás, a beruházási politika stb. szempontjából nem érdekesek, másrészről pedig további árkilengéseket nem idéznek elő. Az árak részbeni felszabadításának megítélésénél a jóvátétel és a közszállítás szempontjait sem szabad figyelmen kívül hagyni. E tekintetben megemlítendő, hogy a GF határozata alapján a polgári árakhoz képest kötelező engedményekkel csökkentett ún. jóvátételi árak megállapítása van folyamatban, és a költségvetési törvény a közszállítások fokozottabb ellenőrzését írja elő. A szabad áralakulást nemcsak a kötelező engedményrendszer teszi lehetetlenné, hanem megnehezíti a közszállítások ellenőrzésének lehetőségét is, és e tekintetben hatalmas munkatöbbletet jelent, mert szabad áralakulás mellett természetesen minden egyes árellenőrzéssel külön-külön kell foglalkozni. Az árak részbeni felszabadításánál figyelemmel kell lenni az ellenőrzések és a büntethetőség lehetőségének szempontjaira is. Az árak részbeni felszabadítása ugyanis természetesen nem jelentheti a 8800/1946. ME számú rendelet intézkedéseinek hatálytalanítását. Márpedig ezek az intézkedések csak igen körülményesen alkalmazhatók akkor, ha a cikkek egy részénél fix árak nincsenek, és a kalkulációs előírásokkal lazán szabályozott árak hiányoznak, a méltányos hasznot meghaladó mértékű nyereség fennforgását esetenként kell kivizsgálni és megállapítani. Végül el nem hanyagolható szempont az sem, hogy az árak részbeni felszabadítása az árhatósági munkaterveket is felborítja. Ismeretes, hogy a stabilizációs árak nagyrészben feltevések alapján állapíttattak meg, minthogy más lehetőség nem állott rendelkezésre. Az azóta különböző szempontok mérlegelésével bekövetkezett árcsökkenés a becslésnél szükségszerűen jelentkező hibaforrásokat már igen szűk térre szorította. Az árhatóság munkaterve szerint a 3 éves terv kezdő időpontjáig az 1946. augusztus-decemberi költségalakulás figyelembevételével a megállapított árak hely-