Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1947 II. AZ OKTATÁSÜGY NÉHÁNY TARTALMI KÉRDÉSE

voltak és nem lehettek és lehetnek demokráciaellenesek, különben hitelveinkkel, egyházunk céljával, múltjával, leglényegével jönnének ellentétbe. Sőt, elmondhatjuk, hogy XVII-XVIII. századbeli tankönyveink (Comenius Sárospatakon írt tankönyvei -Orbis pictus - európai viszonylatban is korszakalkotók, a debreceni ábécé, Maróthi György, Szőnyi Nagy István, Pápai Páriz Ferenc, Apáczai Csere János tankönyvei, majd a Kis Tükör) magyar vonatkozásban egyedülállók, nemcsak református iskolatörténeti és magyar neveléstörténeti szempontból fontosak, de azok a magyar demokratikus fejlődés szempontjából is. Újabb tankönyveinkről a felületes szemlélő is megállapíthatja, hogy tankönyveink a Miniszter Úr által a tankönyvvel szemben a demokratikus fejlődés szempontjából felállított kívánalomnak kivétel nélkül, teljes mértékben megfelelnek. Hogy érvényesül-e tankönyveinkben és milyen mértékben a demokratikus szellem, Miniszter Úr elődeinek módjában állott és Miniszter Úrnak is módjában áll illetékes szervek útján meggyőződni. Minthogy idáig nem vétkeztek tankönyveink a demokrácia ellen, bizonyos, hogy ezután sem fognak e bűnbe esni. Arra a prevencióra tehát, hogy e bűnt el ne követhessék, nincs szükség. Indokolatlan ezért egyházunkat a tankönyvkiadás jogától megfosztani. Miniszter Úrnak második, a tankönyvkiadás egységesítése mellett felhozott indoklása sem meggyőző és elfogadható. Ez az olcsóság kérdése. Tankönyveink ebben a vonatkozásban is állták a versenyt más kiadású tankönyvekkel. Egyetemes konventünk tankönyvbizottsága éberen Őrködött afelett, hogy tankönyveink az ár kérdésében is versenyképesek legyenek. E versenyt a jövőben is állni tudjuk, noha református iskoláinknak jelentékenyen kisebb a tankönyvszükséglete, mint az állami iskoláknak. A tankönyvek ára ugyanis csak egy bizonyos példányszámig mutat csökkenő tendenciát, tízezren felüli példányszámnál a csökkenés egészen jelentéktelen, a matematika nyelvén szólva: elhanyagolható. Húsz-huszonötezernél nagyobb példányszámnál pedig olcsóbbságról, árcsökkenésről nem is beszélhetünk. Népiskolai tankönyveink egy része több mint tízezer példányszámban jelent meg, de nem egy középiskolai tankönyvünk is. Az olcsóbbság kérdése tehát nem teszi indokolttá a tankönyvkiadás monopolizálását. Református egyházunknak az a joga, hogy iskoláit saját maga lássa el tankönyvekkel, illetőleg iskoláiban használandó tankönyveket maga állapítsa meg, országos törvényekben gyökerezik. Az 1790-91 :XXVI. tc. 5. pontja szerint a protestáns egyházak „a tanítás és tanulás módját, szabályát és rendjét" maguk állapítják meg. A törvény rendelkezésében bennfoglaltatik a tankönyvmegállapítás joga is. A népoktatási alaptörvény, az 1868:XXXVIII. tc. 11. §-a szerint a hitfelekezetek saját iskoláikban „a tankönyveket maguk szabhatják meg". A középiskolákról szóló 1883:XXX. tc. 8. §-ának második bekezdése szerint a felekezetek által fenntartott tanintézeteknél a „tantervet és a tankönyveket az illető felekezeti főhatóság állapítja meg". A közoktatásügyi igazgatásról szóló 1935 :VI. tc. 8. §-ának 2 (b) bekezdése szerint