Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1947 II. AZ OKTATÁSÜGY NÉHÁNY TARTALMI KÉRDÉSE

„a tankönyveket, segédkönyveket és térképeket az iskolafenntartó hatóság engedélyezi". Nemcsak, hogy a demokratikus szellem és fejlődés és az olcsóbbság szempontjából szükségtelen egyházunkat megfosztani tankönyvkiadó-, illetőleg megállapító és engedélyező jogától, nemcsak, hogy négy évszázados, országos törvényekkel biztosított gyakorlatba ütköznék e megfosztás, amelyet még a Habsburgok abszolutizmusa történelmünk legsötétebb korszakaiban is respektált, de a magyar nevelésre, a magyar demokráciára nézve is egyenesen káros lenne. Voltak és vannak ugyanis tankönyveink, amelyek didaktikai fejlődés és a demokratikus szellem érvényesülése szempontjából az élen járnak. De káros lenne a tankönyvkiadás monopolizálása a következő okokból is: 1. a gazdasági élet cáfolhatatlan törvénye, hogy verseny, konkurrencia nélkül csökken a termelés színvonala; 2. a nyomdaipar, a munkások ezrei kenyerének szempontjából nem közömbös, hogy vajon száz tankönyv kerül-e kiadásra vagy négyszáz; 3. az uniformizálás csak színtelen, vagy nyomatékosan egyoldalú tankönyveket produkálhat. Az egységes tankönyv megkötné, gátolná az egyházi iskolákat nevelési szellemük érvényesítésében. Rámutatunk arra a tényre is, hogy a református keresztyén szellem nem csupán a világnézeti tárgyak tanításában és így ezek tankönyveiben érvényesülhet, hanem a reáliákban, tehát a természetismereti tárgyakban és a matematikában is, ezek tankönyveiben is. E megállapítás igazsága akkor lesz szembeötlő, ha arra gondolunk, hogy a természetismereti tárgyak tanításában és így tankönyveiben is milyen nagymértékben érvényesülhet a vallás- és egyházellenes tendencia. Éppen úgy, mint az úgynevezett világnézeti tárgyakban. A természetismeretek a világkép szerves tényezői, viszont világnézet nincs világkép nélkül. Végezetül hivatkozunk arra a tényre, hogy nincs ország, nemzet, amely ma ne becsülné az egyházak munkáját. Nincs ország és nemzet, amely csorbítani akarná az egyházak jogait, működési területét, sőt világszerte az ellenkező törekvés érvényesül. Református egyházunk nem adott okot magatartásával sem a régmúltban, sem a közelmúltban arra, hogy alaptörvényben biztosított jogai gyakorlásában korlátoztassék. Egyházunk a legnehezebb időkben is tudatában volt hivatásának és bátran hallatta prófétai szavát az isteni és emberi törvényeken ejtett sérelem ellen. Az a szándék tehát, hogy egyházunk törvényekben biztosított jogai csonki itassanak, nem korszerű, magyar szempontból pedig - súlyos problémáinkra tekintettel - nem is időszerű. Az előadottak alapján tisztelettel értesítjük Miniszter Urat, hogy református egyházunk ragaszkodik a tankönyvkiadás, tankönyvengedélyezés, tankönyv-megállapítás csorbítatlan jogához, és tiltakozik e jogai mindennemű korlátozásának szándéka ellen. Tiltakozunk abban a szilárd meggyőződésben, hogy a református keresztyén magyarság ebben a kérdésben is óriási többségben áll mögöttünk. Fogadja Miniszter Űr kiváló tiszteletünk kifejezését.