Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1947 IV. A NEVELŐKÉPZÉS REFORMJÁNAK KÉRDÉSEI

Közegészségünk színvonalának emeléséhez penicillin egységekre, egészségházakra volt szükség; közműveltségünk népbetegségét, a tudatlanságot, csak nívós könyvekkel és könyvtárakra támaszkodva tudja közműveltségünk éber őre, a magyar nevelő leküzdeni. A könyvkérdés egységes és gyors megoldása sürgős feladat természettudományos téren; az olcsó és népszerű „Élet és Tudomány" füzetkék jótékonyan éreztetik hatásukat. E füzetkék visszhangja óriási, a gyermekek (10-11 évesek!) már beszámolnak és érdeklődnek a természettudomány újabb vívmányai iránt is. Jogosult kívánság: ha a laikus olcsón hozzájuthat a „szakkönyvekhez", jusson magasabb nívójú könyv a nevelő asztalára is. Az alapozás megindult, jó úton halad, de gondoljunk az első, második emelet felhúzására is. Tudomásom szerint igen sok könyvadomány érkezett és érkezik Magyarországra. De hol érhetők el ezek a könyvek? Nyilván Pesten és az egyetemi könyvtárakban. A „vidéki" nevelő megint hátrányos helyzetbe került, pedig a vidék is joggal kér részesedést a magasabb műveltségből. Kívánatos volna legalább tankerületenként egy-egy szakkönyvtár felállítása, ahonnan a kerület nevelői kölcsönkérhetnék a terjedelmesebb és drágább könyveket. A könyvek mellett a továbbképzésre fordítható szabad idő hiányzik. A sokirányú elfoglaltságok, teendők a nevelőtársadalom napi munkáját a teherbírás végső határáig tolták ki. Fáradt, a pihenés és a felfrissülés óráit nélkülöző, anyagi gondoktól gyötört és „mellékfoglalkozásokra" kényszerült nevelő nehezen tud újabb munkát vállalni. A továbbképzés, a tanulás munka és ez friss szellemet, tiszta koponyát kíván. Biztosíttassák elegendő szabad idő ehhez a soha meg nem fizetett nehéz munkához! Midőn köszönetet mondunk a továbbképző tanfolyam megrendezéséért és a nyert hasznos ismeretekért, szükségesnek tartjuk megismételni a következőket: 1. A továbbképzés jelenlegi programját (szakműveltség-fáit. műveltség gyarapítása) helyesnek tartom. 2. A demokratikus cél érdekében jusson minden résztvevőnek egy-egy vezérkönyv. 3. A továbbképzés igazi célját úgy éri el, ha olcsó vagy ingyenes szakkönyveket kap minden nevelő. Ennek megvalósítására javasolom, hogy az olcsó tankönyvek ára 15-20 fillérrel emeltessék fel, s az így nyert összegből minden nevelő vásárlási utalványt kapjon könyvbeszerzésre. 4. Legalább a tankerület székhelyén álljon rendelkezésre kellően felszerelt szakkönyvtár és olvasóterem. 5. Intézményesen biztosítsanak elegendő szabad időt a tanulásra és továbbképzésre. Simon László szerint a demokráciában koordináltan jelentkezik a három dolgozó osztály: a parasztság, munkásság, értelmiség. A nevelők jövője attól függ, hogy „eléggé átérzik és értékelik-e azt a megdönthetetlen tényt, hogy sorsuk és emelkedésük elszakíthatatlanul összeszövődött a két nagy dolgozó osztályéval! A népi demokrácia ettől több megkötöttséget nem kíván pedagógusaitól." A nevelőtársadalom átérzi fontos szerepkörét, és tudja, hogy sorsa, jövője szoros