Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)
1947 IV. A NEVELŐKÉPZÉS REFORMJÁNAK KÉRDÉSEI
jut az ált. iskola tanulóifjúsága. De - mikor jut a nevelő végre olcsó szakkönyvekhez? Vagy - mikor jut a nevelőtársadalom abba a helyzetbe, hogy 8-9 év óta nélkülözött szakkönyveit saját fizetéséből megvásárolja? Nem volna-e helyes az olcsó tankönyvek árát 15-20 filléres felárral megemelni, s az így befolyt összegből a nevelők könyvalapját megvalósítani?! Minden nevelő meghatározott összegű könyvvásárlásra jogosító utalványt kapna, amit ki-ki olyan könyvre, folyóiratra cserélne be, amire éppen szüksége van. Szomorú látvány a tankönyveit anyagiak miatt nélkülöző tanulóifjúság. Olcsó és ingyenes tankönyvek nélkül az iskola, de a közműveltség sem lesz „általános". Tegyük hozzá: ha a nevelő sem kapja meg olcsó vagy ingyenes könyveit, a demokráciából elvész az, amit Simon László a leglényegesebbnek jelöl meg - a haladás gondolata és lehetősége. A nevelők „továbbképzésének" egyik problémáját éppen a könyvtelenségben látom. A művelődési akarat, a tanulni vágyás nem hiányzik a magyar nevelőkből, de hiányzik a szakkönyv, az olvasáshoz elengedhetetlenül szükséges szabad idő és az anyagi függetlenség. Vegyük pl. a term. -tudományos továbbképzést. A biológia igen sokat fejlődött a háború alatt - növényi hormonok, vitaminok, fajnemesítés, átöröklés stb. A fizikában a háború előtt szerencsésen induló atommaghasítási, -rombolási kísérletek lázas iramban továbbfejlődtek. Az elért eredményekről drasztikus formában, atombomba alakjában vett a világ tudomást. A kutatások a nukleáris fizika új fejezeteit nyitották meg. A Palomár-hegyen, az 5 m-es óriási teleszkópot a háború utolsó éveiben üzembe helyezték, és ezzel új távlatok nyíltak az asztrofizika számára. Az ultrarövid hullámú technika fényes eredményeket (magnetron adócső, radar stb.) mutatott fel a háború alatt. A hangsebességnél gyorsabb lökhajtásos légi járművek a „klasszikus" aerodinamika több jóslatát túlszárnyalták stb. stb. A természettudományos továbbképzés nyilván nem oldható meg néhány óra alatt. Legfeljebb csak arra szorítkozhat, hogy a fejlődésről vázlatot adjon, vagy az elért eredményekre célzást tegyen. A „továbbképzés" - a felkeltett érdeklődés hatása alatt - otthon indul meg és otthon fejeződik be, amikor a részleteket a szakirodalomból kihámozzuk, rendszerezzük. Lehangoló volt az egyik biológiai előadáson elhangzott hozzászólás, hogy az orosz biológusok - Micsurin, Vavilov és Liszenko - munkáinak eredményéről csak az újságokból értesülhettünk, de az értekezések elérhetetlenek. Egyik fizikai előadás megvitatása közben egy kartársunk megkockáztatta azt a kijelentést: - „Az atombombával kapcsolatban annyi mindent írtak az újságok, hogy most már igazán nem tudom, mennyit szabad elhinnem?" Objektív ítéletet lelkiismeretes szakember nem is alkothat újságcikkek alapján. Jól nézne ki az orvos, ha a penicillinről, streptomycinről, DDT-porról az újságok híradása nyomán alkotna véleményt, és ilyen újságcikkeken elindulva kezdené a gyógyítást. Vajon milyen felvilágosítást adhat a nevelő kíváncsi növendékeinek, ha az újságokból vett értesülésekre támaszkodik?
