Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1947 IV. A NEVELŐKÉPZÉS REFORMJÁNAK KÉRDÉSEI

vezérfonalául ez a könyv készült, legfőbb célja az, hogy az alapkérdésekben megnyugtató egyértelműséget, a részletek megvitatásában pedig termékeny nyugtalanságot hozzon létre." A vezérfonaltól elvártuk volna, hogy ideológiai síkon legalább az alapfogalmakat tisztázta volna. Helyes volt az egyik előadáson elhangzott hozzászólás és kérdés: - „Mi a népi demokrácia, és van-e, lehet-e nem népi demokrácia?" Kétségtelen, hogy sajátosan magyar viszonylatban is foglalkozni kell a „demokrácia" megjelölésével, mert a világ minden sarkán - a napi sajtó tájékoztatása - mást értenek rajta. Az emberek többsége azt hajlandó megjelölni, hogy mit nem jelent a demokrácia. Jellemző Keresztury D. meghatározása: „Mit értsünk tehát magyar demokrácián? Kezdjük azon, hogy mit nem jelent . . . nem jelenti a többségi elv korlát nélküli érvényesülését . . . Az országban ma nemcsak néhány ember gondolkozik úgy, hogy régen jobb volt, mint most, válasszuk tehát a régit; s a puszta többségi elv érvényesítése úgy látszik, óhatatlanul a régi rend restaurálásához vezetne . . . Nem jelentheti azonban a demokrácia egyetlen érdekcsoport diktatúráját sem. . . Magyar demokrácia számomra nemcsak a véleménynyilvánításnak és az emberhez méltó élet mindenkinek kijáró jogát és szabadságát jelenti, hanem azt, hogy ebben a szabadságban együtt legyen múltunk minden haladó szellemű vágya és parancsa és jövőnk minden becsületes reménysége és igazságos igénye ..." (Továbbképzés és Demokrácia. Előszó.) Néhány oldallal tovább Simon László így ír: Amikor demokráciáról beszélünk, ne gondoljunk valamilyen elvont, a magunk le nem győzéséből táplálkozó csalóka vágyak vagy a fegyelmezetlen képzelet világában élő demokráciára. A demokrácia ma és nálunk a bontakozó népi demokrácia . . . mely mindenekelőtt szociológiailag is meghatározható társadalmi tényezőkön; a parasztság, a munkásság és az értelmiség történelmileg szükségszerű együttműködésén alapul. Leglényegesebb hajtóereje a haladás gondolata ..." Simon L.: Nevelők a magyar társadalomban. (Továbbk. és demokr.) Gondolom, a tanfolyam végső célja nem egészen a „termékeny nyugtalanság" kiváltása. Sok előadás és izgalmas hozzászólás elérte a kellő visszhangot, a belső mozgékonyságot és felfokozta az érdeklődést bizonyos problémakörök iránt, de mit ér mindez, ha a felvetett kérdésekre nem sikerült mindig megnyugtató választ kapni, és a kérdések tisztázásához vagy azok részleteihez ajánlható könyvek elérhetetlenek? Nagyon helyes bő bibliográfia felsorolása, de teljesen fölösleges, ha a felsorolt könyvek elérhetetlenek. A könyv manapság műkincsszámba megy sokunk számára. Be kell vallani, hogy a napilapok állandó vásárlására sincs a nevelőtársadalomnak pénze. A hozzászólások során kiderült, hogy a legtöbben kölcsön újságot olvasnak. Igen kis százalék tudja magának biztosítani a „Köznevelés"-t. Sokszor elhangzik az állami olcsó tankönyvek jelentőségének méltatása. Örömmel értesültünk a „Köznevelés" cikkeiből, hogy rövidesen 40-50 filléres tankönyvekhez