Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)
1947 IV. A NEVELŐKÉPZÉS REFORMJÁNAK KÉRDÉSEI
temeink ellenállásába ütköznék, s mely, mint alább kiderül, az egyetemek tudományos jellegét is veszélyeztetné. Ennél is nagyobb akadály a nevelőképzés szempontjából elsősorban számításba jöhető bölcsészeti karok befogadóképességének korlátozottsága. Az általános iskolának megfelelő egységes iskolák nevelőinek tudományegyetemen való képzése különben azokban a külföldi országokban sem vált be, ahol ezzel hoszszabb-rövidebb ideig kísérleteztek. Az a körülmény viszont, hogy az általános iskola felső osztályai a régebbi nyolcosztályos népiskolánál jóval magasabb nevelői és művelődési célt tűztek maguk elé, már eleve kizárja egy olyan megoldás lehetőségét, mely a jelenlegi tanítóképzőkre bízná az általános iskolai nevelők kiképzését, hiszen amióta a haladó neveléstudomány figyelme a gyermek tanulmányozására terelődött, s a nevelés feladatát elsősorban a gyermek sajátos világához való alkalmazkodásában s a gyermek öntevékenységének biztosításában látjuk, a középiskolai jellegű tanítóképzés még azokban az országokban is elégtelennek bizonyult, ahol a tanítók az iskolaköteles gyermekeknek csak a felsőbb iskolai tanulmányokból jórészt eleve kizárt részét nevelik. Ezért igen sok helyen a tanítóképzést már az első világháború után főiskolák látták el, s napjainkban vajúdó nevelési reformkísérletek kapcsán még azokban az országokban is a tanítók főiskolai képzésére gondolnak, ahol eddig erre nem kerülhetett sor. Nálunk a Budapesten megrendezett III. egyetemes nevelési kongresszus már 1928-ban követelte a tanítóképzés akadémiai fokra való emelését, melyet ezután az 1938. évi XIV., a háborús események folytán végrehajtásra nem került törvénycikk akart - legalább részben - megvalósítani, holott e követelés elhangzásakor az általános iskola megvalósítására még gondolni sem lehetett. Az elmondottak után aligha lehet kétséges tehát, hogy az általános iskolai nevelők megfelelő kiképzése a jövőben csak e célra létesített főiskolákon történhet. A nevelőképző főiskola intézményét nevelési rendszerünk eddig is ismerte: a magyar nevelők egy részének képzése, amióta az eredetileg a mai általános iskola felső osztályaihoz sokban hasonlónak tervezett felső népiskola a tulajdonképpeni népiskolától leszakadt, majd polgári iskolává alakult át, főiskolai jellegű intézmény (polgári iskolai tanárképző főiskola) kereteiben történik, e főiskola jogi helyzete azonban a mai napig nem szabályoztatott, az általános iskolai nevelők képzésére pedig csak megfelelő átszervezés után lesz alkalmas. Az újonnan felállítandó nevelőképző főiskoláknak a leendő nevelőit már a képzés legelején rá kell eszméltetni arra a későbbi hivatásukból fakadó kötelességre, el kell látnia mindazokkal az elméleti és gyakorlati ismeretekkel, illetve készségekkel, amelyek hivatása gyakorlásához szükségesek, azonban éppoly egyoldalú volna, ha pusztán elméleti, tudományos képzésre törekednénk, mintha az előbbi lényeges háttérbe szorításával csak a nevelés könnyen lélektelen, modorrá elfajuló gyakorlati fogásainak elsajátítására törekednénk. Az általános iskolai nevelőképző főiskola tanárai ezért csak azok lehetnek, akik e kettős célkitűzésnek megfelelnek, s amennyiben ilyenek kellő számban nem akadnak,
