Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1947 IV. A NEVELŐKÉPZÉS REFORMJÁNAK KÉRDÉSEI

kiképzésükről megfelelő módon (külföldi tanulmányutak, tanulmányi konferenciák stb.) gondoskodni kell. A főiskola tanulmányi rendjének is az elméleti és a gyakorlati képzés egészséges egyensúlyának megvalósítására kell törekednie. Az elméleti képzés színvonalát, a főiskolai tanári állás magas tudományos fokozathoz, illetve értékes szakirodalmi munkássághoz való kötése mellett azáltal is biztosítani kívánom, hogy a főiskola hallgatóinak módot adok, hogy az egyetemeken, esetleg más főiskolákon, illetve tudományos intézetekben folyó tudományos munkába betekintsenek, s így a további önművelésre, esetleg a tudomány művelésére ösztönzést nyerjenek. A tudományos kutatás módszereibe való betekintés bizonyára nagymértékben elősegíti a nevelőink egy részénél oly sajnálatosan hiányzó kritikai gondolkozás kifejlesztését, s arra is rájönnek, hogy napjaink forrongó tudományos világképe mindig újabb és újabb eredményekkel gazdagszik, melyekkel a haladni akaró nevelőnek főiskolai tanulmányai befejezése után is számolnia kell, egyébként magától az eleven élettől szakad el. Az általános iskolában, különösen annak első négy osztályában a tudományos tájékozottságot megkívánó oktatásnál is fontosabb a családi nevelést folytató vagy azt kiegészítő nevelő tevékenység, mely az első években még az ápolásban, szoktatásban, játékos kedélyre nevelésben, a sajátos gyermeki társadalom igényeihez való alkalmazkodásban nyilvánul meg. Ennek az alkalmazkodásnak a gyermeki lélek tudományos ismerete mellett sokirányú ügyességre (rajzolás, ének, játékos kézimunka s a cselekedteto oktatás egyéb módszerei) és e korban lehetséges nevelési, oktatási eljárások fölényes ismeretére is szüksége van, s nem szorítkozhat az egyes szaktárgyak módszertanára, hiszen a haladó nevelés az iskolai munka egységben látására, koncentrációjára törekszik. A főiskola tanulmányi rendjében éppen ezért a gyermektanulmánynak s az ebből fakadó nevelési eljárások ismeretének, továbbá e jórészt cselekedteto eljárások végrehajtásához szükséges készségek megszerzését biztosítható gyakorlatoknak is nagy szerepet kell juttatnunk. Eddigi nevelőképzésünkben mindennek legfeljebb csak elhanyagolt szerepe volt, holott a gyakorlati pedagógia céljaira külföldön már évtizedek óta magas igényű kutatóintézetek létesültek. Főiskoláinknak, amikor az ilyen irányú kísérleteket a magyar gyermek világához kell alkalmazniuk, nehéz feladatuk lesz, s alig tört úton indulnak el, meg vagyok azonban győződve arról, hogy ennek a sajátos munkának elvégzése köznevelésünk reformjának újabb állomásait is előkészíti. Magától érthetődő, hogy e munka eredményességét csak megfelelő gyermeklélektani kutatóintézet, gyakorlóiskola és pedagógiai segédszemélyzet biztosíthatja. A főiskola elméleti és gyakorlati munkája azonban önmagában még nem biztosítja az eredményes nevelés legfontosabb előfeltételének, a nevelői hivatástudatnak a jövendő nevelőkben való felébresztését. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy az eredményes nevelőképzéshez, a nehéz tanulmányokhoz megfelelő környezetet biztosító együtt lakás, s az ezzel kapcsolatos közös élmények, az egyéni érdek háttérbe szorítása s egy egészséges közösségi szellem kialakítása is szorosan hozzátartozik, arról