Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1947 IV. A NEVELŐKÉPZÉS REFORMJÁNAK KÉRDÉSEI

228/B Budapest, 1947. március 7. MINISZTERTANÁCSI ELŐTERJESZTÉS A NEVELŐKÉPZŐ FŐISKOLÁK FELÁLLÍTÁSÁRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYTERVEZET INDOKLÁSÁRÓL A 6650/1945. ME sz. rendelettel létesített új népoktatási intézményünknek, az általános iskolának kifejlesztése nagymértékben függ attól, hogy ebben az új iskolában megfelelő' képzettségű nevelők működjenek. Az általános iskola, mint ismeretes, a régebbi népiskola, a polgári iskola és az alsó négy gimnáziumi osztály szerepét veszi át, és felső osztályaiban, az eddigi népiskola felső osztályának célkitűzéseit messzire túlhaladva, minden tanulónak olyan műveltséget kíván adni, mely őket további, magasabb tanulmányok végzésére is képessé teszi. Az iskolaköteles gyermekekkel foglalkozó nevelők a múltban háromféle módon nyerték el képesítésüket. A tanulók zömét az iskolaköteles kor határáig az ötévfolyamú tanítóképzőt végzett tanítók nevelték, a nagyszámú polgári iskolai tanulók nevelésére négyévfolyamú tanárképző főiskola szolgált, a tanköteles korban levő', aránylag kisszámú gimnáziumi tanulók nevelését pedig a tudományegyetemeink bölcsészeti karai mellett működő ötéves középiskolai tanárképző intézetet elvégzett középiskolai tanárok látták el, s mivel az általános iskola valamennyi iskolaköteles gyermek nevelését átvette, általános iskoláink egyelőre csak e háromféle módon képesített nevelők munkájára támaszkodhatnak. Ez más szóval azt is jelenti, hogy a köznevelés szempontjából méltán legfontosabbnak felismert általános iskolákban folyó nevelőmunka egységét a különböző képesítésű, és ebből kifolyólag egymással gyakran ellentétes nevelési elveket valló nevelők egyelőre csak a kívánatosnál kisebb mértékben tudják biztosítani, holott az általános iskolának épp azt az egész nevelési rendszerünket forradalmasító feladatot kell végrehajtania, hogy a lehetőség szerint minden iskolaköteles gyermek egységes nevelési elvek szerint feldolgozott tanulmányi anyag segítségével ismerkedjék meg mindazzal, ami további fejlődését lehetővé teszi. Az általános iskolák megszervezése tehát szükségképp követeli, hogy számukra olyan nevelőket képezzünk, akik ezen új iskola új nevelési célkitűzéseinek a kívánatos mértékben való megvalósítására alkalmasak. Ezt a feladatot a meglevő és egyébként rég elavult szervezetű nevelőképző intézeteink nem lennének képesek ellátni. Nálunk is felmerült ugyan az a gondolat, hogy a neveló'képzés, az eddigi középiskolai tanárképzéshez hasonlóan, egyetemi tanulmányokra alapozva s az egyetemekkel szoros kapcsolatban történjék, ez a megoldás azonban csak a jelenlegi egyetemi rendszerünk oly nagymértékű átalakításával volna lehetséges, mely feltétlenül egye-