Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1947 I. AZ ISKOLAREFORM ÁLTALÁNOS ÉS SZERVEZETI KÉRDÉSEI

iskolákhoz adni segítséget. De a fő segítség természetesen az újabb tanítói kinevezések megindítása lenne, amire ügyosztályunk már megindította a szükséges lépéseket.) 7. A népiskolák problémái közé tartozik az olyan eset, amikor a községben kettő, sőt több népiskola működik egymás mellett (különböző jellegű felekezeti iskolák). Itt tulajdonképpen megint a felekezeti féltékenység problémája vetődik fel: az ilyen kis iskolák egyesülve nívósabb oktatást tudnának biztosítani. Az egyesítés útja az ilyen iskolák államosítása lenne. 8. Valamennyi iskolában közös probléma a beiskolázás hiányossága. A segítség eszközei: a) az iskolaköteles korú gyermekek törzskönyvezésének rendezése. Az ügyosztály tárgyalásai a Belügyminisztériummal jó mederben haladnak, és van rá remény, hogy a belügyi hatóságok az erre vonatkozó rendelkezéseket alárendeltjeiknél a jövőben szigorúbban fogják ellenőrizni, valamint arra is, hogy a törzskönyvvezető munkájáért illő díjazásban részesüljön. b) A nevelőkre váró feladat, hogy a szülőkkel való aktív kapcsolat révén (szülői értekezletek, többszöri családlátogatások) kellő propagandát fejtsenek ki az iskolázási kötelezettség teljesítése érdekében. c) A súlyos és ismétlődő esetekben kiszabott bírságok végrehajtását ugyancsak a belügyi hatóságok útján szorgalmazzuk. 9. A kiválasztás kérdése. Az általános iskolára épülő középiskolák számára a növendékeket az általános iskolai tanulók tehetségének iránya szerint kell kiválasztani. Az általános iskolai rendszer kiterjesztésével, a felső tagozatbeli növendékek beiskolázásának hatékonyabbá tételével, megnöveljük a kiválaszthatók létszámát. Egy-egy nagyobb körzet általános iskoláiból a körzet középpontjában levő speciális középiskolák számára válik ki egy-egy csoport tanuló. Ezt akadályozzák meg némely helyen az olyan gimnáziumok, amelyek alsó tagozatukból általános iskolát fejlesztenek ki, és azt szervezetileg nem választják el a gimnáziumtól. így már eleve a gimnáziumba irányítják a hozzá kapcsolt általános iskola növendékeit, és megakadályozzák a tehetségek irány szerinti kibontakozását. Ezt főleg az olyan iskolák teszik, amelyek nem látják tisztán az általános iskola célkitűzéseit, vagy bár látják, de nem teszik őket magukévá. Főleg a rendi gimnáziumok, amelyek érthetetlen okokból még mindig a hagyományokhoz ragaszkodnak. 10. Ehhez kapcsolódik a latin kérdése. A latin nyelv tanításával azt a tévhitet ápoljuk tovább az általános iskolában, hogy ez a műveltségnek elengedhetetlen kelléke. Az ügyesen irányított (főleg felekezeti) propaganda azt is elterjeszti, hogy aki nem tanul latint, azt majd nem veszik fel a gimnáziumba. így a felekezeti iskolák a latin bevezetésével (minthogy náluk rendszerint megvan az engedély elnyerésének feltétele: a képesített szaktanár) sok növendéket vonnak el állami iskoláinktól. Ez probléma városon is, de még falun is, ahol a lelkész szívesen tanítja ingyen a latint, és propagálja ezzel a gimnáziumot; tovább folytatva társadalmunk egyoldalú irányítását a szellemi pályák felé. A nehézségeket csak a latinnak az általános iskolából való teljes kiküszöbölése tudja megoldani. (Ha papnövendékekkel kapcsolatos általános iskolák -