Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

BEVEZETŐ

pontjából elfogadhatatlan volt Voltaire, Rousseau és a francia forradalom eszméinek értékelése. A tankönyv írója szerint a francia forradalom szellemi előkészítői „a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavai alatt a népet az egyházi birtokok elrablására buzdították". Egy másik tankönyvet azért nem lehetett újra megjelentetni, mert támadta a szabad államban szabad egyház eszméjét, és a francia forradalomról, a Szovjetunióról, a Magyar Tanácsköztársaságról és a kommunizmusról minősíthetetlen hangú kitételeket tartalmazott (Uhlyárik-Madarász: Apologétika). A „demokratikus erkölcsöket" tanító erkölcstankönyv pedig az örök erkölcs nevében védelmezte az egyházi birtokokat, azok államosítását, világi közcélokra fordítását erkölcstelennek és templomrablásnak minősítette. (Shütz: Erkölcstan, 55. lap.) Az Országos Köznevelési Tanács véleménye szerint az ilyen jellemzések „tényeknek a legnagyobb jóindulattal sem minősíthetők . . . nem alkalmasak sem a hitélet elmélyítésére, sem a társadalmi kiegyenlítődés elősegítésére."

212 Mindszenty 1947. június 12-én kelt levelében azt közli a miniszterrel, hogy „a hivatott egyházi főhatóság a katolikus egyházi iskolákban csak olyan tankönyvek bevezetését rendelte és rendeli el, amelyek egyházi jóváhagyást és állami elfogadást nyertek. Amely tankönyvek ezek híjával vannak, sot nem is ismerjük Őket, mint a most tervezett tankönyveket, a katolikus iskolákba be nem vezethetők." Követelte, hogy egyházi iskolák számára ne készítsenek államilag tankönyveket.

213 A püspöki kar nemcsak a katolikus iskolák tankönyveinek kizárólagos kiadási és elbírálási jogát kívánta fenntartani, hanem beleszólást követelt az állami tankönyvek szellemének meghatározásába is. Mindszenty 1947. augusztus 16-án újabb átiratot intézett a miniszterhez, amelyben értesíti a püspöki kar augusztus 14-i ülésének határozatáról. A határozat szerint a püspöki kar a következőket követelte: „1. tankönyvünk ellen ne legyen vétó; 2. az állami tankönyvek keresztény szellemben íródjanak".

214 Ebben a szellemben fogalmazódott az az általunk már előbb idézett 1947. október 30-i átirat is, amely „Az ember élete" c. VII. osztályos tankönyv visszavonását követelte a püspöki kar nevében, és azt a kinyilatkoztatott hitbe és az erkölcsbe ütközőnek és tudománytalannak minősítette.

215 Az egységes állami tankönyvkiadás terve ellen a Református Egyetemes Konvent elnöksége is tiltakozott a miniszternél. Az 1947. április 25-én kelt átiratukban leszögezték, hogy a református egyház ragaszkodik a tankönyvkiadás, a tankönyvengedélyezés, a tankönyv-megállapítás jogához.

216 Mivel az egyházak az 1868: XXXVIII. évi népoktatási törvényben, az 1935: VI. tc.-ben biztosított jogaikra hivatkoztak, amelyek szerint a tankönyveket, a tantervet és a segédleteket az iskolafenntartó hatóság engedélyezi, világos volt, hogy a demokratikus szellemű, korszerű tananyagot tartalmazó, egységes iskolai tankönyvek kiadásának - lényegét tekintve polgári demokratikus - követelése csak az iskolák államosítása után valósulhatott meg. Az egyházak iskoláinak tankönyvellátása nem volt biztosítva. Az egyházi iskolák pedagógusai olykor még hajlandók lettek volna az állami tankönyvek bevezetésére,