Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

BEVEZETŐ

megküldött közös beadványa azzal érvelt, hogy a tankönyvkiadás államosítása kikapcsolja a versenyt, megmerevíti a tananyagot, nem tudja majd figyelembe venni és ezért erősen nivellálja a vidék és a város különbségeit. Előnyösebb, ha a pedagógus négy-öt tankönyv közül választhat, a példányszám növelése egy határon túl már nem vonja maga után a könyvek árának esését, s ha kevesebb lesz a tankönyv, csökkennek a szedőmunkások kereseti lehetőségei. A minisztérium 1947. február 15-én kelt válasza kifejti, hogy a tankönyvek egységessé tétele demokratikus és nemzeti érdek, az általános iskola alapvető feladatát az egységes, demokratikus műveltség biztosítását - nem tudná ellátni, ha különböző vállalatokban, a szabadversenyek alapján készülő tankönyvek árasztanák el az iskolát. A válasz szerint „. . . az állam nem mondhat le arról, hogy a legfontosabb nevelőeszköz, a tankönyv, kizárólagos tulajdonában legyen", „. . . a tankönyv a népi demokráciában nem lehet a tőkés érdekek profitszerző eszköze". A válasz aláírója, Kovács Máté parasztpárti államtitkár közli, hogy „ezt a Baloldali Blokk kimondta, és programjába vette a tankönyvkiadás államosítását".

210 Az egységes állami tankönyvkiadás terve ellen az "egyházak 1947 tavaszán ismét tiltakoztak a vallás- és közoktatásügyi miniszternél. Mindszenty hercegprímás 1947. május 31-én kelt tiltakozó levelében arra hivatkozik, hogy az 1868. XXXVIII., az 1934. XI. és az 1935. VI. tc. biztosította az egyházak számára a tankönyvkiadás és engedélyezés jogát. Nem hagy kétséget afelől, hogy az egyházi tankönyvekben a vallásos világnézeti nevelés monopolhelyzetét kívánja konzerválni: „A tankönyvkérdés a hitvallásos iskolák lényegéhez tartozik ... A katolikus iskolában minden tantárgy, minden nevelő és minden tankönyv a hitet és erkölcsöt sugározza." Az egyházi tankönyvek védelmében felsorolja azok állítólagos demokratikus szellemét, szakszerűségét, olcsóságukat stb. A tankönyvkiadás reformját a vallásszabadság megsértésének, a nemzet és a demokrácia szempontjából „minősített veszedelemnek" tekinti. Érvei között szerepel Nagy Miklósnak, a VKM kisgazdapárti államtitkárának állásfoglalása is, aki egyik cikkében „a monopolizálásnak állami tankönyvkiadás formájában való megvalósítását minősített veszedelemnek" nevezte. Ez is mutatja, hogy a minisztériumon belül is folyt a harc az iskola demokratizálását illető legfontosabb kérdésekben.

211 Ugyanakkor nem árt, ha közelebbről is megnézzük a katolikus tankönyvek Mindszenty által védelmezett demokratikus szellemét. Kiss Árpád, az Országos Köznevelési Tanács ügyvezető elnöke, 1947 szeptemberében feljegyzést készített a hittankönyvek felülvizsgálata tárgyában. Az OKT szerette volna megelőzni az egyházakkal a súrlódást, és ezért a kiadásra kerülő hittankönyveket alaposan megvizsgálta. A feljegyzés - amely a vizsgálat eredményét tartalmazza - azt mutatja, hogy a katolikus egyház tankönyvei között, még a hittankönyvekben is bőven akadt kifogásolni való. A feljegyzés szerint az egyházak nem tettek eleget a VKM tankönyvek bemutatására vonatkozó felkérésének, és a Tanács több alkalommal is kénytelen volt a tankönyvek engedélyezését bizonyos feltételekhez kötni. így például Demkovits „A katolikus egyház rövid története" c. tankönyvében a demokratikus köznevelés szem-