Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

BEVEZETŐ

A minisztérium 1947 őszén 300 000 forint értékű tankönyvet küldött a tanfelügyelőségeknek a rászorult általános iskolások tankönyvekkel való ellátása érdekében. Ezeket a könyveket csak a községi és állami iskolákban lehetett kiosztani, mivel „. . . a felekezeti iskolák saját kiadású tankönyveket használnak".

205 A tankönyvkérdés végleges rendezését nem lehetett megoldani a tankönyvkiadás egységesítése, államosítása nélkül. A tőkés vállalatok szempontjából a tankönyvellátás biztosítása üzleti kérdés volt. Az egyik 1945. évi minisztériumi belső jelentés szerint a legteljesebb ellenőrzés és irányítás is hatástalan, mert bár a kiadók megállapodtak egymás között a különböző tankönyvek kiadásának megosztásáról, de „. . . ha az üzleti érdek úgy kívánja, egyes tankönyvek nagy késedelemmel vagy egyáltalán nem kerülnek forgalomba". A jelentés szerint „az illetékes és illetéktelen kiadói haszon súlyosan terheli a tankönyvek árát" - még a legszigorúbb ellenőrzés mellett is. A jelentés szerzői az Országos Köznevelési Tanács elnökségének előterjesztésére hivatkozva már 1946 áprilisában állami tankönyvkiadó vállalat létrehozását javasolták, amely az üzleti haszon teljes kiiktatásával képes lenne ellátni az általános iskolákat egységes, olcsó tankönyvekkel, szemléltető eszközökkel, ifjúsági olvasmányokkal.

206 A koalíciós pártok pártközi értekezlete 1947 elején elfogadta a tankönyvkiadás államosítását. Simon László államtitkár a minisztérium illetékes osztályát arról értesítette, hogy a pártközi tárgyalásokról 1947. március 6-án kiadott hivatalos közlemény szerint „. . . a pártközi értekezlet tudomásul vette, hogy a tankönyvkiadás egységesítésében a szakbizottság egyhangú megállapodásra jutott", s ennek megfelelően utasítást adott, hogy az állami tankönyvkiadó megszervezéséhez haladéktalanul lássanak hozzá.

207 A tankönyvkiadás államosítása kérdésében megindult a harc, egyfelől a Baloldali Blokk pártjai, másfelől a tőkés csoportok és az egyházak között. A Köznevelési Tanács már 1945 őszén javasolta állami tankönyvkiadó vállalat létrehozását. Mindszenty hercegprímás pedig 1945. november 12-én külön átiratban követelte a minisztertől, hogy „az állami tankönyv és ifjúsági kiadó létesítése és a számára biztosítandó jogok ne érintsék a katolikus tankönyv és ifjúsági könyvkiadás kérdését és jogát".

208 A Baloldali Blokk 1946-ban ismételten sürgette az egységes állami tankönyvek bevezetését. Ez nemcsak az egységes tanítási anyagot, hanem a tankönyvek megfelelő demokratikus szellemét is biztosította volna. A katolikus egyház az egységes tankönyvek bevezetése ellen, a világnézeti nevelés féltése ürügyén tankönyvdiktatúráról beszélt, amelyet „kimondottan totalitárius szüleménynek" nevezett és a levert fasizmus gyakorlatával állított párhuzamba. Demagóg módon a fasizmus módszereit vélte felfedezni éppen ott, ahol annak maradványait kívánták felszámolni a demokratikus pártok. E gondolatmenet szerint a magyar nép „nem kér a náci ideológia és gyakorlat felújításából" és a többség „katolikus tankönyveket kíván".

209 A tőkés vállalatok is tiltakoztak a tankönyvkiadás államosítása ellen, és maguk mellé állították a Nyomdász Szakszervezet egyes vezetőit is. A Magyar Grafikai és Rokoniparosok Főnökegyesülete és a Nyomdász Szakszervezetnek a minisztériumba