Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)
1946 IV. DIÁKÖNKORMÁNYZAT
Ezzel kapcsolatban a szóban levő ifjúsági szervezetek módot nyújtanak arra, hogy a keretük közt levő ifjúság működésébe az iskola vezetője az ifjúság által választott, és az illető párt kötelékébe tartozó tanár útján betekintéssel lehessen, hogy így az iskola és az ifjúsági szervezet harmonikus együttműködése biztosítható legyen. g) A minisztérium a politikai pártok vezetőségének bevonásával gondoskodik arról, hogy a 15 évesnél idősebb ifjúság számára minél előbb jelenjék meg olcsó, rövid, világos, pedagógiailag helyesen szerkesztett, a dialektikus megvilágosítást biztosító füzetsorozat a politika, a szociológia és a közgazdaságtan kérdéseiről. h) Az iskola nyugodt és eredményes munkájának biztosítása céljából a pártok felhívják a sajtójukat, hogy támogassák e vonalon is a minisztérium munkáját. 3. Hozzászólások. a) Dr. Király Rudolf min. o.tan. Mindenekelőtt azt a viszonyt kell meghatározni, amely a kiadandó rendelet és a tanárok politikai nevelése között fennáll. Az értekezlet tárgya a politikai nevelés bevitele az iskolába, amely éppúgy érinti a tanárokat, mint a tanulókat. A demokratikus nevelés egybeesik a politikai neveléssel. b) Elnök. Ez kétségtelenül egybeesik. c) Dr. Kemény Gábor ügyosztályvezető. Helyes az ifjúság politikai nevelését a tanárok nevelésével összefüggésbe hozni. Tényként kell megállapítani, hogye tekintetben a felszabadulás óta sok történt. Az átképző tanfolyamok hatását nem lehet peszszimisztikusan felfogni, mert nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy a múltban a politikai és a szociológiai nevelés teljesen hiányzott. Évtizedes mulasztásokat kell pótolni. Tény, hogy a pedagógusoknak nem volt politikai nevelése, ilyet tehát nem is adhatott a nevelők társadalma az ifjúságnak sem. Ma már megindult a pedagógusok ezen hiányzó politikai nevelése, amely egybeesik a demokratikus neveléssel, mert a politikai érettség a demokratikus fejlődéstől nem választható el. Kell, hogy a politikai érlelődés a pedagógusok és az ifjúság között párhuzamosan haladjon. Végzetesnek tartanám, ha ez a politikai érleló'dési folyamat a 14-18 éves ifjúságtól el lenne zárva. Végzetes volna, mert az eszmények iránti törekvés ebben a korban a legerősebb az ifjú lelkében. Az e korú ifjú tisztán látja a politikai eszményeket, mert nincs megfertőzve a politikai önzéstől, magánérdek nem vezeti, nem látja hamis színben a dolgokat, nem lát kétféle becsületet. Ezt az időt kellően kamatoztatni kell. Hogy az eddigi eredmények nem hozták helyre a mulasztásokat egészen, azt nem lehet csodálni. Nagyon hosszú idő mulasztásait kell pótolni és azt nem lehet néhány hónap alatt. Kétségtelen azonban, hogy a kérdés már dolgozik a lelkekben és megindult a belső átalakulási folyamat is. A tanulók politikai nevelésének kérdését most nem kívánom érinteni. A pedagógusokra vonatkozóan azonban le kell szögeznem, hogy ilyen válságos és komoly időkben nem békés, de hitvány polgár az, aki közügyekkel nem törődik, aki közömbös és a politikai életet megveti, mert a politikán keresztül a mi életünkről van szó, s az ifjúság politikai nevelésén keresztül az egész ország életéről, tehát igenis foglalkoznia kell az ifjúságnak is a politikával.
