Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

BEVEZETŐ

látására is ki akarták képezni a hallgatókat. Az első év tapasztalatai alapján azonban világossá vált, hogy ez a célkitűzés nem reális, ezek után a főiskolákra kizárólag a felső tagozatos szaktanárok képzését bízták. A főiskolák által kibocsátott általános iskolai tanárok száma kezdetben még kevés volt, az első évben 127, a másodikban 348, a harmadik évben körülbelül 800 végzős hallgatót bocsátottak ki. A képzési időt az égető szaktanárhiány enyhítésére 1950-ben átmenetileg két évre csökkentették. A szaktárgyak oktatására fordítható időt növelték azzal, hogy az alsó tagozat tananya­gát elhagyták. A főiskolák kizárólagos feladata az Elnöki Tanács 1951. évi XXI. sz. törvényerejű rendelete szerint is a tanárképzés lett. A képzési időt 1954-ben ismét három évre, majd az 1959/60. tanévtől négy évre emelték. Az általános iskolai hálózat kiépítésével egy időben létrehozott pedagógiai főiskolák azóta nevelőképzésünk szerves részévé váltak, kellő számban és magas szín­vonalon képzik az általános iskolák felső tagozatában tanító szaktanárokat. Az át­meneti évek sok nehézségének leküzdését segítette a pedagógusok lelkes, áldozatos munkája. A falusi-tanyasi és kisvárosi tanítók többsége vállalta - annak érdekében, hogy tanítványaik számára biztosítsák az általános iskolai tantervben előírt tudásszint elsajátítását -, hogy folyamatosan képezik magukat, tanfolyamokon vesznek részt, óráról órára készülnek, tanulnak. A kulturális forradalom lendülete az iskolák államosítása után nevelőink körében minden területen megmutatkozott. Jól példáz­zák ezt az 1949. év elején megszervezett „Nevelők munkaversenye" mozgalom ered­ményei. Ebben a versenyben 31000 nevelő vett részt. 8905 dolgozatot írtak pedagó­giai kérdésekről, 4030-at „a marxi-lenini elmélet iskolai alkalmazásáról". 16 525 ne­velő végzett korrepetáló munkát, a munkás-paraszt gyermekek továbbtanulása érde­kében 20 360 szülői értekezletet és 586 525 családlátogatást szerveztek. Ezernégyszáz tanfolyamot tartottak analfabéták számára, felépítettek 1934 játszóteret, 2103 röp­labdapályát, 1154 sportpályát stb. 102 Röviden érinteni kell azt is, hogyan alakult az alsó tagozatos nevelőképzés. Az államosítás előtt az alsó tagozatos nevelőket intézményesen az 5 éves középfokú tanítóképző intézetekben képezték. Ez a képzési rendszer biztosította az alsó tagozat nevelőszükségletét. Mint ismeretes, az ötéves tanítóképző intézeteket az államosítás után a VKM megszüntette - pedagógiai gimnáziumokká szervezte át, mivel a tanító­képzést is a felsőfokú oktatás színvonalára akarták emelni. A felsőfokú tanítóképzés egyébként helyes elgondolásainak azonban akkor nem voltak meg a gazdasági, tárgyi és személyi feltételei, így hamarosan újra visszaállították az ötéves középfokú tanító­képzést. 193 Összegezésként megállapíthatjuk, hogy az általános iskola szervezeti kereteinek kiépítésével egy időben - már a fordulat éve előtt is - jelentős erőfeszítéseket tettek a magasabb szintű alapfokú oktatás pedagógusszükségletének biztosítására. A kez­deményezések sokoldalúak voltak: átmeneti, gyors megoldásokat és több éves, intéz­ményes, a felsőfokú képzés szintjére emelt, de az iskola gondjait csak évek múlva enyhítő nevelőképzés megkezdését is tartalmazták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom