Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

BEVEZETŐ

iskolai és gimnáziumi tanárok - négy község kivételével - csak ott nyertek beosztást, ahol eddig is volt gimnázium vagy polgári iskola.

175 A Csongrád megyei tanfelügyelő szerint 1947 őszén „. . . az általános és a népiskolák működését a nagymértékű tanerőhiány akadályozza. Megközelítően 160-200 tanerőre lenne szükség ahhoz, hogy a szünetelő tanyai iskolákban a munka meginduljon, illetőleg a 80-100 növendékkel és egy tanerővel dolgozó iskolákban az úgynevezett tanfolyamszerű oktatás biztosítható legyen.

176 A Szatmár-Bereg megyei tanfelügyelő még 1948 júniusában is 146 tanító és 33 tanár sürgős kinevezését kéri.

177 A városból vidékre csak nagyon kevés pedagógust helyeztek át. A minisztérium rendeletét nem lehetett megvalósítani, mert a tantestületek igazgatói - a legtöbb esetben az áthelyezésre kijelöltek családi körülményeire, a tanulólétszám várható növekedésére és egyéb okokra hivatkozva - az áthelyezésre kijelöltek visszatartását kérték.

178 A minisztérium 1947 decemberében újabb szolgálati utasítást adott a tankerületi főigazgatóknak a nélkülözhető gimnáziumi és polgári iskolai tanerők összeírására, hogy a hivatalból történő áthelyezésüket elrendelhessék.

179 Ez nem hozott azonban lényeges eredményt. A miskolci tankerületi főigazgató erre az utasításra azt jelentette, hogy az irányítása alá tartozó középiskolákban „nélkülözhető, felesleges tanár a tanév végéig nincs".

180 A szombathelyi tankerületi főigazgató jelentése szerint Vas megyében 5 tanító volt munkahelyén létszám feletti, és a tankerületben összesen 14 fo kérte áthelyezését.

181 A Budapest-vidéki tankerületi főigazgató szerint „csupán néhány tanár működik 18 óránál kevesebb óraszámban, de Ők sem nélkülözhetők".

182 A budapesti tanfelügyelő sem javasolta senkinek az áthelyezését vidékre. Közölte, hogy kb. 30 fo kérte az áthelyezését meghatározott helyre, viszont Budapesten újabb 15 tanár kinevezésére van szükség.

183 Az egyházi iskolák és főhatóságaik helyenként már az adatszolgáltatást is megtagadták. A Győr megyei tanfelügyelő pl. arról számolt be, hogy az esztergomi egyházmegyei tanfelügyelő az adott kérdésben minden adatszolgáltatás elől elzárkózott.

184 A példákat még tovább is sorolhatnánk. Világossá vált, hogy a helyenként jogos és szükséges átcsoportosítással sem sikerülhet az általános iskola megszervezése, a tanerő-ellátottság biztosítása. Átmeneti és gyors megoldásként a minisztérium olyan szakosító tanfolyamok szervezését határozta el, amelyek elvégzésével a népiskolai tanítók alkalmassá váltak a felső tagozat szaktárgyainak oktatására is. Az erre vonatkozó javaslatot Ortutay Gyula miniszter 1947. július 3-án terjesztette a Minisztertanács elé. A rendelettervezet szerint a tanfolyamon résztvevő népiskolai tanítók két nyári hathetes tanfolyamon, és kétévi magántanulással készültek fel a szaktanítói képesítést nyújtó vizsgára. A szaktanítói tanfolyamra a jó eredménnyel dolgozó pedagógusokat vették fel, a tanfolyam ingyenes volt, és a szaktanítói képesítést megszerzett nevelők magasabb fizetési osztályba sorolását is tervbe vették. A VKM eme javaslata alapján a 8390/1947. sz. kormányrendelet intézkedett az általános iskolai tanítók tanfolyamszerű továbbképzéséről.

185