Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1946 I. AZ ISKOLAREFORM KÉRDÉSEI

1. a magyar társadalom rétegei között az egymással való leszámolás feszültsége parázslott, s az anyagi eszközökben vezető, dúskáló társadalmi réteg maga ellen irányítható fegyvert látott abban, ha engedélyezi a népi kultúra fejlődését, amely az igényesebb életmódra való berendezkedést jelentette volna. 2. Az államvezetés irányító szellemei közömbösek voltak olyan intézkedések felismerése iránt, amelyek a kulturális intézmények fenntartásának terheit a jövedelem, illetve munkateljesítmény arányában szabták volna meg. Jellemző példák: a földesúr nem volt köteles iskolát fenntartani cselédsége részére (a cselédgyermekek iskoláztatásának visszásságai nagyon ismeretesek a magyar tanügyi jog búvárai előtt!); a kárpátaljai ruszin fuvaros egy-két, hetente végzett [így] fuvarából megélt, a magyar paraszt hajnaltól estig verejtékezett, fizette a községi vagy felekezeti, sokszor mindkét féle iskola adóját és egyéb adóit is, amelyekből a nemzetiségi vidékeken aránytalanul nagyobb számban levő állami népiskolákat is fenntartották stb. 3. Hómant és munkatársainak legnagyobb részét az öncélú svábnemzet- és életszemlélet töltötte el, s a nagyobb arányú magyar érdekű kultúrpolitikai alkotásnak ezért nemcsak szellemi feltételei hiányoztak, hanem a magyar szociális érdeklődés is a mostoha sorban élo népréteg kulturális felemelése iránt; 4. és ebben a közömbösségben a kultúrpolitika irányító tényezőivel osztozott a nem magyar mentalitású és berendezkedésű pénzügyi politika is. Megvannak-e ma a nagy- vagy nagyobb arányú kultúrpolitikai alkotásoknak az előfeltételei, illetve egy népoktatási kerettörvény megalkotásának és közzétételének feltételei? Nincsenek! Mert 1. társadalmunk rétegei történeti tényektől, de mesterségesen is szított feszültségben élnek egymással szemben; 2. a politikai pártok nemcsak a nemzeti célok megvalósítását szolgáló eszközök megválasztásában különböznek végletesen, hanem a nemzeti célok felismerésében, megfogalmazásában és megvalósításra való kitűzésében is lényegesen eltérnek egymástól; 3. pénzügyi politikánkat a stabilizáció kényszerító'leg könyörtelenné teszi az időszerű kultúrpolitika kérdéseivel, érdekeivel szemben is (a pénzügyi és belügyi igazgatás megszorításai miatt meglevő iskoláink alig vegetálnak, fenntartásuk alapja a szülőktől való szervezett koldulás); 4. felborzolt társadalmunk jelentős hányadának kritikai érzékét a belpolitikai események annyira befolyásolták, hogy még a valóban nemzeti érdekeket szolgáló újítás iránt is ellenszenvvel, szabotálással viselkedik; 5. a szellemi és lelki irányítás tényezőit az egymás iránt való bizalmatlanság kultúrharcra késztetheti, s bárhogy dőljön is el ez a harc, vesztese éppen az a társadalmi réteg lesz leginkább, amelyen segíteni akarunk; 6. indokolt lehet olyan aggodalom is, hogy a bel- és külpolitikai események befolyása alatt nem lehetünk az egészen magyar nemzeti, kultúrpolitikai érdekek felismerésének és megvalósításának lélektani állapotában;