Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1946 I. AZ ISKOLAREFORM KÉRDÉSEI

az általános iskolai törvényjavaslattal kapcsolatban felmerülnek, csupán a legfontosabbnak tartott kérdésekben kívánta előadni véleményét. Kérem, fogadja Miniszter Úr mély tiszteletem nyilvánítását. Kiss Árpád ügyv. igazgató Tisztázat. — UMKL VKM III. 1946—124 200. 117/C Budapest, 1946. november 23. AZ ÁLTALÁNOS ISKOLAI ÜGYOSZTÁLY ÁTIRATA A NEVELÉSI ÜGYOSZTÁLYHOZ A NÉPOKTATÁSI TÖRVÉNYTERVEZETRŐL A magyar kultúrpolitika másfél évtizedének nyugtalan kísérletei (pl. az 1935. VI., az 1938. XIV., az 1940. XX. tc.) a népoktatás korszerűsítésének, a nevelőképzés átszervezésének, az iskolai igazgatás reformálásának, racionalizálásának indokolásával jöttek létre. Ezek a kísérletek számot adnak a magyar tanügy irányító tényezőinek olyan lélektani állapotáról, amely a korszerűsítést szükségesnek ismerte fel, de nem volt kellő önbírálata és önmérséklete ahhoz, hogy megrettenjen az eötvösi hatalmas kultúrpolitikával, népoktatási koncepcióval való kontárkodástól. Hóman vezetése idején aggodalommal figyeltük, hogy színtelenedéit el az egyéni érdekek, az átmeneti politikai siker hajhászása mellett az igaz magyarság öntudatos, időálló szolgálatának sok-sok követelménye. A reformálás helyett megnyugtatóbb lett volna a népoktatási alaptörvény hatályban levő konkrét rendelkezéseinek lehető tüzetes és lelkiismeretes végrehajtása, szellemének érvényesíttetése, és ami nagyon fontos feladata lett volna átmeneti korszakunk kultúrpolitikájának: a pénzügyi politika hatékony támogatásának biztosítása, iskolák és tanítói lakások építése! A Klebelsberg dinamizmusától kedvezően befolyásolt pénzügyi politika Hóman idejében visszaesett a nemzeti kultúra érdekeivel szemben való majdnem teljes közönybe, a protekció pedig gátat emelt az elé a követelmény elé, hogy a kultusztárca gondozásában levő iskolafajok között aránytalanul, a közép- és felsőoktatás javára megosztott hitelkeretből, illetőleg a népoktatás fejlesztésére adott fedezetből az elhagyatott népréteg iskoláztatását is biztosították volna. E néhány soros kultúrpolitika-történeti visszapillantás értelemszerűen a következő, a szociológia területére tartozó kérdésbe torkollik: megvoltak-e Hóman vezetése idején az időálló és magyarságszolgáló iskoláztatási törvény közzétételének társadalmi feltételei? Nem! Mert -