Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

BEVEZETŐ

sokat is. Az államosítás mellett nem egy helyen nyilatkoztak az egyházi iskolák tanítói is. A csökmó'i ref. általános iskolában az államosítás előtti napokban tartott szülői értekezleten a pedagógusok és a szülők egyhangúlag foglaltak állást az államosítás mellett.

143 Jászjákóhalma község Nemzeti Bizottsága június 8-án egyhangúlag a felekezeti iskolák államosítása mellett döntött. A határozat indoklása szerint: „Demokratikus kormányzatunk ezen elhatározását a reakciós erők igyekeznek úgy beállítani, mint a vallástanítás és a vallásszabadság elleni támadást, hogy ezen keresztül a falvak, községek és városok lakóit szembeállítsák a magyar nép kormányával. Mi azonban, akik valamennyien római katolikusok vagyunk, tudjuk, hogy a magyar parasztságot, az ipari munkásságot és a demokratikus értelmiséget nem lehet semmiféle formában és fondorlatos módon szembeállítani a magyar nép kormányával."

144 Mócsa község képviselő-testülete 1948. június 4-én egyhangú határozatban kérte az iskolák államosításának törvénybe iktatását. Az indoklás szerint: „A köz szempontjából elsőrendű érdek, hogy a gyermekek egyforma oktatásban részesüljenek az ország minden iskolájában és egységes tankönyvekből tanítsanak, mely csak úgy lehetséges, ha az ország összes iskoláit államosítják. A tanítóság egyöntetűen az államosítás mellett döntött, megfontolva az összes lehetőséget és a közérdeket. Mócsa községben is állandóan anyagi gondokkal küzdenek a felekezeti iskolák, és kevés a tanító, egyre 80-100 tanuló is jut, s így eredményes tanítást végezni egyáltalán nem lehet."

145 Az államosítás mellett kibontakozó tömegmozgalom nyilvánvalóvá tette, hogy az ezzel szemben kezdeményezett kultúrharc hatástalan és eredménytelen volt. A nép többsége megértette, hogy az iskolák államosítása nem a vallásgyakorlat szabadsága ellen irányul, sőt lelkiismereti szabadságot biztosít mindenkinek. Az államosításra vonatkozó törvényjavaslatot a miniszter 1948. június hó 15. napján terjesztette, előzetes tárgyalás céljából, az Országgyűlés Közoktatásügyi Bizottsága elé. A törvényjavaslat kimondta a kizárólag egyházi célokat szolgáló tanintézetek (hittudományi főiskolák, diakónus- és diakonisszaképzők stb.) kivételével a nem állami iskolák, a velük összefüggő tanulóotthonok, sőt a kisdedóvók állami kezelésbe vételét is. Az indokolás kiemeli a haladó pedagógusok egy évszázados harcát az iskolák államosításáért, és hangsúlyozza, hogy az iskolák államosítása elsősorban az általános iskola következetes megvalósítása érdekében szükséges. E feladat megoldása a nevelésügyben eddig érdekelt iskolai önkormányzatok (egyházak, községek, társulatok stb.) szervezeti keretében már nem lehetséges: „nemcsak azért, mert a szükséges anyagiakat képtelenek biztosítani, hanem azért is, mert a korszerű nevelésügy gazdasági és világnézeti vonatkozásai nem választhatók el az állami élet hasonló megnyilvánulásaitól..." Az iskolák államosítását 1948. június 16-án iktatta törvénybe az Országgyűlés. Az iskolák állami kezelésbe vételéről szóló törvény (1948: XXXIII. tc.) alapján az állam összesen 6505 iskolát vett át a felekezetektől, köztük 5437 általános és nép-