Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1946 I. AZ ISKOLAREFORM KÉRDÉSEI

mértéket. A megfigyelők megállapították, hogy ezekben az iskolákban sem a törvény büntető rendelkezéseivel való fenyegetés, hanem a tanító személyes jótulajdonságai és az azokból áradó szellemmel áthatott iskolai élet vonzó ereje készteti a szülőket gyermekeik pontos iskoláztatására. Az ilyen örvendetes példák arra engednek következtetni, hogy az iskolázási kötelezettség terén mutatkozó nagyarányú mulasztások megszüntetése nem csupán a törvény szigorán, hanem legalábbis részben a tanító odaadó szervezőmunkáján múlik. Éppen ezért a beiskolázás fokozása érdekében is a tanítónak egyéni és társadalmi magatartásával meg kell nyernie a nép bizalmát és szeretetét. Ha ez megvan, akkor könnyebb lesz meggyőznie a szülőket arról, hogy gyermekeik önmaguk és a népi közösség érdekei ellen vétenek azzal, ha komolyabb ok nélkül visszatartják iskolaköteles korú gyermekeiket a tanítási órák pontos látogatásától. Ez a meggyőzés csak akkor járhat komoly eredménnyel, hogyha nem a törvény rideg, sokszor lélek nélkül való §-ainak emlegetésével, hanem a nevelői lelkület mélyéről fakadó és lélekre ható érvekkel igyekszünk igazolni az iskolába járás fontosságát és áldását. Át kell vinni a köztudatba, hogy csak a művelődés, a szellemi, erkölcsi fejlődés útján teremthetjük meg számunkra tartósan a kívánatos, demokratikus, jobb életlehetőséget, magasabb szellemi színvonalat biztosító gazdasági és társadalmi rendet. A nép ilyen értelemben való felvilágosítására fel kell használni minden célszerűnek mutatkozó alkalmat. Használják fel erre a célra az iskolák és nevelők a szülői értekezleteket, az iskoláztató szülőknek az otthonukban való meglátogatását. Igyekezzék minden nevelő megnyerni a maga számára a helyi Nemzeti Bizottság és a demokratikus politikai pártok bizalmát, az ügy számára pedig a bizalom révén a megértő és hathatós támogatást. 10. Iskola hiánya miatt be nem iskolázható gyermekek számbavétele. Az általános iskola szervezése során ki kell terjeszteni a figyelmet azokra az ország területén szétszórtan élő iskolaköteles korú, illetőleg az 1946/47. iskolai évben ebbe a korba lépő gyermekekre is, akik egyáltalán nem részesülhetnek iskolai nevelésben, mert sem lakóhelyükön, sem onnan naponta megközelíthető helyen iskola nincs. Ezeket a gyermekeket az iskolai hatóságoknak a közigazgatási hatóságokkal egyetértésben fel kell kutatniok, számba kell venniök és megfelelő beiskoláztatásukat minden lehető módon és eszközzel elő kell segíteniök. A számbavétel a gyermekek személyére, családi körülményeire, lakóhelyére és az azzal szomszédos helyek (község, puszta, tanyai település) iskolázási viszonyaira vonatkozó adatok összegyűjtéséből áll. Az adatgyűjtést legcélszerűbb egyéni lapok alkalmazásával végezni. . ,

1 11. A testi (érzéki), értelmi és erkölcsi fogyatkozásban szenvedő gyermekek külön nevelése. A testi (érzéki), értelmi és erkölcsi fogyatkozásban szenvedő gyermekek nevelhetőség szempontjából általában két csoportba sorozhatok. Az egyik csoportba vehetők azok az értelmi és erkölcsi fejlettség tekintetében az átlagos színvonal alatt álló gyermekek, akik a családban nem jelentenek ugyan elviselhetetlen terhet, de az általános iskolában nem vonhatók össze a többi tanulóval, mert egyrészt hátráltatják azokat tanulmányaikban, másrészt saját maguk sem részesülhetnek így a fogyat-