Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)
BEVEZETŐ
az esetek többségében megakadályozták. A demokratikus gondolkodású pedagógusok véleménynyilvánítását és együttműködését pedig a szervezeti intézkedéseken kívül erkölcsi terrorral tették lehetetlenné. A domonyi római katolikus népiskola igazgatója 1947 őszén kelt jelentésében azt írta, hogy „. . . az iskolaszék elnökének állandó céltáblái vagyunk, úgyhogy a tanítónő már fegyelmi vizsgálatot kért maga ellen . . . Ilyen állapotok mellett, mikor a tanítóknak nyugodtságuk nincs, csak álmatlan éjszakájuk, állandó felzaklatott idegállapotban eredményesen tanítani lehetetlen". 132 A pedagógusok védelmében a különböző társadalmi szervezetek is szót emeltek. Többek között a pedagógus szakszervezet követelte az egyházi iskolák pedagógusai felett gyámkodó iskolaszékek megszüntetését. 133 A statisztikai adatok is azt tükrözik, hogy az általános iskola kiépítése igen vontatottan haladt. A Művelődésügyi Minisztérium Statisztikai Osztályán készült egyik kimutatás szerint 1945-46-ban 7068 népoktatási intézmény volt, ebből 854 általános iskola, 1946-47-ben 7118-ból 4090,1947-48-ban a 7493-ból 4843 volt csak általános iskola, még a körzeti és fiókiskolákat is beszámítva. A népiskolák száma 1945-46-ban 6214, 1946-47-ben 3028 és 1947-48-ban 2650 volt. 13 * Ez azzal is összefüggött, hogy az 1-4 taneros kisiskolák jó része egyházi kézben volt, és ezek együttműködés hiányában népiskolai jellegűek maradtak. 1947-48-ban állami kezelésben 664 1-4 tanerős népiskola volt, amíg az egyházi kezelésben levő ilyen kis népiskolák száma 1986. 135 Ha ebből különválasztjuk az egytaneros iskolák számát, a kép a következő: állami csak 343, egyházi viszont 1631 volt. 130 Az általános iskola kiépítésének akadályozása, az oktatás demokratikusabb szellemével, az egységes tankönyvek bevezetésével szemben tanúsított elzárkózó álláspont, a pedagógusok kiszolgáltatott helyzete, az egyház kezén levő népoktatási intézmények korszerűtlen állapota, felszereltségének hiánya egyre nyilvánvalóbbá tette az államosítás szükségességét. Ezt sok társadalmi szerv sürgette és követelte. A Pest megyei Szabadművelődési Tanács már 1946. április 1-én határozatilag fordult a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a népoktatás államosítása érdekében. A tanács „megállapítja, hogy úgy a vármegyei tanács, mint a helyi tanácsok erőfeszítése meddő marad, ha a különböző fajtájú iskolákban továbbra is a régi szellemben fertőzik meg ... a gyermekek'lelkét. A tankönyvhiányra való hivatkozással megtartották a fasiszta szellemű könyveket, a régi szellemben oktatnak és nevelnek. Megengedhetetlennek tartja, hogy a különböző népiskolákban különböző szellemben és könyvből tanítsanak." 137 A mohácsi Nemzeti Bizottság a város területén működő általános iskolák helyzetét, a tanulók, tanerők elosztását vizsgálva, 1947. április 3-án megállapította, hogy az egyházi középiskolák mellett szervezett általános iskolai alsó tagozatos osztályok igen zsúfoltak. Határozatban követelték az egyházi tanerők állami státusba vételét, a tanerők és tanulók arányos elosztását. A határozatot megküldték a VKM-nek és hasonló állásfoglalás céljából a megyei Nemzeti Bizottságnak is. 138 A kialakult helyzetben csak az iskolák államosításával lehetett gyökeres változtatást elérni.
