Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)
BEVEZETŐ
lező hitoktatást, és harcot hirdetett nehogy az „uralkodó vagy kisebbségi pártok . . . a többség gyermekeire rákényszerítsék a maguk világnézetét". 96 Az egyházi iskolaügyi hatóságok az általános iskola kiépítésében való együttműködés helyett inkább azon vitatkoztak, hogy a minisztérium eló'írásai jogilag helyénvalók-e. Az együttműködést a minisztérium a nyolcosztályos népiskola kiépítésére vonatkozó törvény alapján rendelte el, ezzel szemben az egyházak az előző, a népiskola felekezeti autonómiáját biztosító törvényekre hivatkoztak. A rendeleti úton való szabályozás elől jogi kibúvókat kerestek. A minisztérium baloldali szakemberei már kezdettől fogva látták, hogy lehetőség van kibúvóra, ezért javaslatot tettek egy új, az iskolareformmal összhangban álló népoktatási törvény előterjesztésére. Ennek munkálatai 1946-ban elkezdődtek, és a törvényjavaslat keretterve elkészült. A politikai erőviszonyok, a koalíciós alapon működő minisztérium belső helyzete folytán azonban ez a javaslat rövidesen lekerült a napirendről. 97 így maradt az előző, rendeleti út, amely lehetővé tette a kibúvókat. A katolikus tanügyi szervek körömszakadtáig védték az iskola felekezeti jellegét és a szülőket már 1946 elején mozgósították, és szervezték a szembenállást arra az esetre, ha az államosítás kérdése felvetődne. így az egyházi iskolák mellett megszervezték a szülők szövetségét, és ellátták ezeket „érvekkel" az egyházi iskolák védelmezésére. Az érvek gyártásában a demagógiától sem riadtak vissza. Az államosítást pl. - mely akkor még fel sem vetődött - eleve a fasizmus totalitásával hozták párhuzamba. 98 Azokon a vidékeken, ahol vegyes vallású lakosság élt, Mindszenty együttműködés helyett még újabb, különálló felekezeti kisiskolák szervezését sürgette, állami támogatással. 99 Az egyházi iskola szükségességét újra és újra vallásos világnézeti és morális tényezőkkel próbálta igazolni, amely nélkül „az eldurvulás ijesztő mélységébe jutna az emberiség". 100 Mihalovics Zsigmond az „Egyházi körirat" januári számában a szülők szervezését, a „Szülők Szövetségét" azért tartotta fontosnak, mert „. . . lehetséges, hogy erre a szövetségre a közeljövőben rendkívüli feladatok hárulnak. Az is lehet, hogy éppen e feladatok révén ők lesznek az egyházközség elővédje." Ezért kell „öntudatukat erősíteni . . . feladatukat már előre bevilágítani és meghatározni". 101 Ravasz László református püspök is egy 1946 júliusában írt cikkében az iskolák felekezeti jellegének, a vallásos világnézet elsődlegességének elve mellett állt ki és az általános műveltségszint növelését ennek rendelte alá. Szerinte: „. . . Hogy egy adott időben és helyen a Krisztus iskolája az általános műveltség továbbplántálásának nagy feladatából mennyi konkrét munkát vállal, saját belátásától és helyzetétől függ. De lelki feladatát. . . töretlenül és teljes egészében teljesítenie kell." 102 Megállapítható azonban, hogy a református és más protestáns egyházak részéről korántsem volt olyan egységes és szélsőséges a szembenállás az általános iskola gondolatával, mint a Mindszenty által irányított katolikus egyház részéről. Szabó Géza 1945 szeptemberében azt fejtegeti az „Élet és jövő" c. protestáns lapban, hogy a megkezdett demokratikus iskolareform, a közoktatásügy demokrati-