Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1945 IV. A MŰVELŐDÉSI MONOPÓLIUM FELSZÁMOLÁSÁNAK, AZ OKTATÁS DEMOKRATIZÁLÁSÁNAK KEZDETI LÉPÉSEI

ségekben a nevelésügyi tanácsok szoros kapcsolatban lehetnek a pártokkal, a szak­szervezetekkel és minden demokratikus szövetséggel, ami a tanácsoknak a környe­zetükbe való szerves beágyazottságát feltétlenül biztosítja. Ez pedig az eredményes munka legfőbb kelléke, mert csakis a környezetükbe így beágyazott tanácsok nyúj­tanak kellő biztosítékot arra, hogy egyrészt: a hatáskörükbe tartozó pedagógusok munkája minden tekintetben megfeleljen a legfelsőbb tanügyi hatóság irányelveinek. Másrészt pedig, karöltve járna ezzel az a felbecsülhetetlen előny, hogy a pedagógusok minősítése a jövőben olyan szerv által történne, amelyiknek pártatlansága, jóhiszemű­sége és demokratikus volta minden kétségen felül áll. Ugyancsak biztosítva volna ily módon a nevelésügy egysége is, mert a helyi vagy területi autonóm szerv egészen természetesen egységes szellemben gyakorolná az irányítást és a felügyeletet a napközi otthonoktól és óvodáktól felfelé, egészen a különböző típusú középiskolákig. Továbbá az is nyilvánvaló, hogy az ilyen szerv rendkívül alkalmas az iskolán túli nevelésnek arra a nagy munkájára is, amit az ország demokratikus irányú átalaku­lása lehetővé és annak helyes irányú továbbfejlesztése szükségessé tesz. III A tervezett decentralizáció csak akkor lesz ésszerű, ha egyidejűleg gondoskodunk arról is, hogy a centralizáció nyilvánvaló előnyei el ne sikkadjanak. Elgondolásom szerint ez úgy volna keresztülvihető, ha javasolt nevelésügyi tanácsok közvetlenül a legfelsőbb tanügyi hatósággal (minisztériummal) és a Pedagógusok Szakszervezeté­nek Országos Központjával volnának összeköttetésben, tehát ha a főigazgatóságok és a tanfelügyelőségek - mint jelenlegi összekötő szervek - a jövőben megszűnnének. Ennek a közvetlen kapcsolatnak a legfőbb előnye az volna, hogy a vidéki nevelés­ügyi problémák (javaslatok, kérelmek stb.) azon melegében kerülhetnének a leg­illetékesebb emberek előadásában a döntésre illetékes központi hatóságok vagy szervek elé. Tehát nem volnának kitéve az elbürokratizálás [így] veszélyének, ami eddig elég gyakran előfordulhatott. Egyébként is számos érv hozható fel ennek a közvetlen kapcsolatnak előnyös voltára. Gondoljunk csak pl. arra, amikor két egy­mástól távol fekvő tankerületi székhelyhez tartozó, de egymással szomszédos város­ban vagy kerületben ugyanaz a probléma adódik, vagy hasonló panasz vár orvoslást. A jelenlegi (főigazgatói, tanfelügyelői) szervezet mellett ez a körülmény csak nagyon nehezen és elkésve derülhet ki, míg az ajánlott szervezet mellett a legfőbb tanügyi hatóság azonnal áttekintheti a helyzetet és egységesen tud intézkedni. IV Ezek ellen a központtal közvetlenül érintkező autonóm tanácsok ellen az lehetne a legfőbb kifogás, hogy működésük veszélyeztetné a szakszerűséget. Ez azonban csak látszólag van így, mert a tanácsnak nem pedagógus tagjai csak a problémák felvetésénél segédkeznek, míg azoknak a megoldása és kivitelezése, valamint a fel­sőbb rendelkezések végrehajtása természetesen a tanácsban helyet foglaló szakembe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom