Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1945 IV. A MŰVELŐDÉSI MONOPÓLIUM FELSZÁMOLÁSÁNAK, AZ OKTATÁS DEMOKRATIZÁLÁSÁNAK KEZDETI LÉPÉSEI

mok hasonló szervezeteivel úgy, mint ahogy ez megvan a különböző munkásszervezetek között hosszú évtizedek óta . . .", csak helyeselhető. És helyeselhető az is, hogy a szervezetek egymás között a tárgyilagos vagy baráti szellemű tankönyvírás érdekében fejtenek ki tevékenységet. A kapcsolatok felvétele azonban a Pedagógusok Szabad Szakszervezetének ügye, amit a vallás- és közoktatásügyi miniszter bizonyára támogat. Liksay Sándorné beadványának ez a része tehát nem kíván intézkedést a vallás- és közoktatásügyi minisztertől. Hogy továbbmenve az említett szervezetek megbízottakat küldjenek ki a tankönyvkészítő bizottságokba, nyilván azzal a céllal, hogy egyik ország kiküldöttje a másik ország tankönyvírását ellenőrizze, az sem nem tanácsos, sem nem lehetséges. Nem tanácsos azért, mert csak a kiküldött tag megértésétől és jóindulatától tenné függővé a tankönyv megjelentetését és nem vezetne tárgyilagos beállításhoz sem, mert a jelenlevő küldöttek saját szemléletüket próbálnák érvényre juttatni esetleg ott is, ahol nem ez felel meg az igazságnak. De nem is lehetséges: a tankönyveket nem bizottságok, hanem szerző vagy szerzők írják. Alapul a tantervet és az általános részletes utasításokat kell venniök, amelyek a tárgy tanításának szempontjait elég határozottan körülírják. A tankönyvet hivatalosan felülbírálják és azt a VKM engedélyezi. Nyilvánvaló ebből, hogy a tankönyvben megnyilatkozó esetleges politikaiság - a ferde beállítások eredete mindig ide vezethető vissza - vélt állami érdeknek a kifejeződése. Ennek idegen érdekek szerinti ellenőrzését megengedni képtelenség. Az Országos Köznevelési Tanács elnöksége nem lát más segítséget, mint a becsületes felvilágosító munkát, a szomszéd népek mind elmélyedőbben történő megismerése, önmagunknak velük való megismertetése természetszerűen enyhíti vagy tünteti el a tankönyvek rágalmait. A békeszerződések megkötése után kölcsönös jóakarat esetén nincs akadálya annak, hogy a szomszédos államokkal ilyen tárgyú megállapodások létesüljenek. Hogy ezek valóban elvezetnek-e az annyira óhajtott megbékéléshez, annak eldöntése nem a jelenkor feladata. Itt jegyzi meg még a tanács elnöksége, hogy a most folyó tankönyv felülvizsgálatnál a szomszéd népekkel kapcsolatos állításokat különös figyelemmel ellenőrizteti, és reménye van arra, hogy a jövő tanévben minden esetleg sértő kitétel eltűnik tankönyveinkből. Hogy példánkat a szomszédos államok követik-e, arra természetesen nem tudunk jóslásba bocsátkozni. Liksay Sándorné tervezetét az Országos Köznevelési Tanács véleményével visszaküldöm igaz tisztelettel Sík Sándor egyetemi ny. r. tanár ügyvezető alelnök