Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

XII. ÉRDEKKÉPVISELET

kivívott szabadságjogain és a földreform eredményein, egyben pedig egyesült erővel munkálkodik a termelés fellendítésén és a paraszti életszínvonal felemelésén. Az új intézmény, a DÉFOSZ létesítésével tehát a népi kormányzat teljesítette azt a régi ígéretét, hogy megteremti a parasztság önálló, saját érdekképviseleti szervezetét. Ugyanakkor viszont, amikor a demokratikus fejlődés irányvonala a DÉFOSZ megalakításához vezetett, részint közvetlenül ennek a folyományaként, részint pedig a népi demokrácia más irányú fejlődésének következtében, megszűntek vagy megváltoztak azok a paraszti, ill. mezőgazdasági szervezetek, amelyek kiküldöttei a földművelésügyi tanácsok testületét alkották. De ugyancsak a népi demokrácia tűzte ki céljául a közigazgatás átszervezését, és abból a megállapításból kiindulva, hogy az igazgatás van a népért és nem fordítva, az igazgatás szerveit decentralizálni kívánja, a néphez közelebb akarja vinni. Ilyen átszervezés küszöbén áll most a földművelésügyi igazgatás is, amelynek decentralizálása folyik, és rövidesen meg fognak alakulni azok a vidéki agrárigazgatási központok, ahol a parasztság lakóhelyéhez közel minden mezőgazdasági kérdésben egy helyen fog eligazítást, segítséget vagy tanácsot kapni. A fejlődésnek ez a menete oda vezetett, hogy a földművelésügyi tanácsi intézmény a maga átmeneti hivatását betöltvén, jelentőségében kétségtelenül hanyatlik. Az érdekvédelem vonalán a DÉFOSZ került előtérbe, a szakszolgálat vonalán viszont a földművelésügyi igazgatás decentralizált szervei fognak a parasztság rendelkezésére állani. A fejlődésnek ez a menete és a mai helyzete kétségtelenül azt a meggondolást veti fel, hogy ilyen adottságok mellett mi legyen a földművelésügyi tanácsok sorsa. Ebben a kérdésben óhajtanám, talán azt is mondhatnám, kettős minőségemben, a földmüvelésügyi tanácsok elnökségeit meghallgatni. Mint az Országos Földművelésügyi Tanács elnöke azt a feladatot látom magam előtt, hogy ebben a kérdésben kialakítsam a földmüvelésügyi tanácsok egységes, együntetű véleményét, s ha ilyen egyöntetű vélemény kialakulna, akkor kormányelnöki minőségemben viszont megnyugvással tudnám kezdeményezni vagy elősegíteni azokat az intézkedéseket, amelyeket az itt kialakuló egységes állásfoglalás a kormányzatnak javasolna. Ezekben láttam szükségesnek a megvitatandó kérdést egészen röviden felvázolni, és kérem a megjelenteket, hogy teljes tárgyilagossággal, a demokratikus fejlődés követelményeit figyelembe véve, fejtsék ki álláspontjukat." Csala István földművelésügyi miniszter: „Miniszterelnök Úr! Tisztelt Tanácsülés! A földművelésügyi tanácsok működésében nem volt alkalmam közvetlenül részt venni, s ezzel az intézménnyel a tulajdonképpeni kapcsolatom csak egészen új keletű, mert attól az időtől kezdődik, amikor a földművelésügyi tárcát vállaltam, és ezzel együtt a törvény értelmében a tanácsi intézmény felügyeletét látom el. Mindazonáltal mint parasztembert, természetszerűleg mindenkor érdekelt azoknak az intézményeknek a munkája és szerepe, amelyek a mezőgazdasági termelés előbbrevitelén és a kemény paraszti sors megjavításán dolgoztak. Ez az érdeklődés hozott most ide, mert bár a földművelésügyi tanács, hogy úgy mondjam, záró ülését tartja, mindazonáltal közvetlenül óhajtottam meggyőződést szerezni arról, hogy a parasztságnak azok a képviselői, akik földművelésügyi tanácsi elnöki tisztségükből kifolyólag behatóan és