Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

XII. ÉRDEKKÉPVISELET

hivatásszerűen foglalkoztak a mezőgazdaság és a parasztság sorskérdéseivel, miképpen vélekednek a paraszti érdekképviselet jövőjének a kérdésében. Tehát az arra legilletékesebbek nyilatkoztak meg most, akiknek az értékes felszólalásaiból örvendetesen állapíthattam meg, hogy mindnyájan tisztán látják a népi demokrácia fejlődésvonalát, a helyzetet teljesen tárgyilagosan ítélik meg, és nem befolyásolta a felszólalókat semmiféle elfogultság ama intézmény felé, amelynek vezetését eddig ellátták. Mindnyájan kifejezést adtak annak a meggyőződésüknek, hogy a paraszti érdekképviselet végleges megoldásának csak egyetlen módja lehet, éspedig a dolgozó parasztságot a maga egészében egyetlen szervezetbe egyesíteni. A most megalakult új szervezet, a DEFOSZ, a maga felépítésénél fogva minden tekintetben alkalmasnak látszik arra, hogy a parasztságot tényleg egységbe foglalja. Ennek az új szervnek a gyökerei mélyen lehatolnak oda, ahol a paraszti élet tulajdonképpen folyik, minden egyes magyar faluba és így nem kétséges, hogy ez a szervezet a való életet jelenti, és megnyilatkozásai, cselekvései mindenkor paraszti megnyilatkozások és a dolgozó parasztság érdekében álló cselekvések lesznek. Nekem, mint földművelésügyi miniszternek, ahhoz, hogy az ország és a parasztság érdekeinek egyaránt megfelelő agrárpolitikát folytassak, feltétlenül szükséges, hogy a paraszti problémákat ismerjem, és az élettel állandóan kapcsolatban legyek. A népi demokráciának a múlt rendszerrel szemben egyik legjelentősebb különbsége éppen az, hogy a múltban nem a nép köréből kikerült vezetők az élettől távol és annak követelményeit nem ismerve, toronymagasságból intézték az ügyeket, addig a mostani vezetők egyfelől saját személyükben a nép köréből kerültek ki, másfelől pedig a népre, annak kívánságaira, az élet követelményeire támaszkodnak. Ezt jelenti számomra is az új paraszti tömegszervezet, amelynek erőssége egyben az én támaszomat is fogja jelenteni. Megnyilatkozásaiból fogom tudni megismerni az ország különböző vidékein eltérő viszonyok között élő és dolgozó parasztság sorskérdéseit, és így módomban fog állani azokat mérlegelve úgy irányítani a gazdaságpolitikát, hogy az valóban a dolgozó parasztság érdekében álljon és boldogulását segítse elő. A magam részéről sem akarom úgy értelmezni a földművelésügyi tanácsok itt javaslatba hozott megszüntetését, mintha ez a körülmény megbélyegző lenne a megszűnő intézményre. A Magyar Köztársaság Kormánya, mint azt a felszólalók is említették, csak átmenetinek szánta ezt az intézményt, és ezt az átmeneti feladatát jól ellátta és befejezte. Meg fogom szívlelni Madarász László felszólalásának ama részét, amelyben ő a szakszerűség biztosítását kívánja a dolgozó parasztság részére. Nem vitás, hogy a gazdálkodás nagy hozzáértést, szakértelmet igényel, és örülök, hogy ezt maguk a dolgozó parasztok is elismerik. Ez a kívánság teljes mértékben egyezik az én felfogásommal is, mert minden törekvésem arra irányul, hogy a demokráciához hű, a dolgozó parasztságot szerető és megbecsülő szakembereket vegyem igénybe a mezőgazdaság minél gyorsabb kifejlesztéséhez. Amikor most itt a földművelésügyi tanácsok további sorsának a kérdését tárgyaljuk, és ezzel kapcsolatban felvetődött az intézmény megszüntetésére irányuló javas-