Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)
XII. ÉRDEKKÉPVISELET
hogy a teljes nincstelen gazdasági munkavállaló és a kisbirtokkal rendelkező személy a biztosítás szempontjából más-más kezelést igényel. A betegségi ellátáshoz mindkettőnek azonos érdeke fűződik, a betegségi táppénz és a nyugdíj (járadék) azonban csak a munkavállalóknál elsőbbleges szociális szükséglet. 2. Kívánság nyilvánul meg abban az irányban is, hogy a mezőgazdasági szakiskolák tanulóira terjesztessék ki a balesetbiztosítási kötelezettség, éspedig arra az időre, amikor a tanulók gyakorlati ismeretek szerzése céljából a tangazdaságban külső munkát végeznek. Komolyabb baleset esetén ugyanis a gyógyítási költségek a szülőket, a munkaképesség tartós vagy állandó csökkenése pedig magát a tanulót sújtja. 3. Fel kell hívnom a figyelmet arra a súlyos — és az iparral szemben hátrányos megkülönböztetést tartalmazó — rendelkezésre, amely szerint a munkáltató a betegség folytán munkaképtelenné vált állandó alkalmazottja bérét — a biztosítási díj fizetése ellenére — a bérfizetési évnegyed végéig megfizetni tartozik. Ilyen alkalmazottakat nagyobb számban az állami érdekeltségű üzemek alkalmaznak, tehát a többletteher súlyát túlnyomóan a közérdekű jövedelmezőség szempontjából bírált nemzeti vállalatok viselik. Éppen ezért a teherkönnyítésüket megfontolásra ajánlom. Minthogy az alkalmazottaktól megbetegedés esetén a természetbeni járandóságok egykönnyen nem vonhatók el, a helyes megoldás az lenne, hogy a munkáltató csupán a készpénzjárandóság fizetése alól mentesülne, viszont a keresőképtelen biztosított részére az OTI már az első évnegyedben fizetné a táppénzt. 4. A biztosítási kötelezettségnek a mellékfoglalkozásokra kiterjesztése a. mezőgazdasági munkák esetében tapasztalat szerint nehezen adminisztrálható és hátrányos. Előfordul ugyanis, hogy a főfoglalkozása alapján már biztosított munkavállaló (pl. olajműben dolgozó személy) keresetének kiegészítése céljából részes munkát is vállalna. Az utóbbinak azonban gyakran akadálya az ilyen esetben is fizetendő teljes biztosítási díj. Javaslom ennek a kérdésnek behatóbb tanulmányozását. 5. A legeltetési társulat a munkavállalók után földadópótlékon kívül biztosítási díjat fizet. Előfordul azonban, hogy átalánydíjjal is megterhelik. Emiatt több oldalról panasszal fordultak hozzám. Ezért kérem Miniszter Urat, hogy az átalánydíjak kivetésénél a mezőgazdaság kisebb teherbíró képességét és a többnyire kisgazdákat (újonnan földhözjuttatottakat) érintő társulatok helyzetét figyelembe venni szíveskedjék. 6. A biztosítási segélyfeltételek tekintetében széles körben további könnyítéseket kívánnak, mert legtöbben a jelenlegi feltételek mellett sem tudnak hozzájutni a segélyekhez. Ha feltételeiket összehasonlítjuk az ipari munkások segélyezési feltételeivel, úgy a mezőgazdaság kívánsága kétségtelenül indokolt. A magam részéről is számolok azzal, hogy a munkák időszaki volta és bizonytalansága miatt a biztosítási kockázat a mezőgazdaságban eltérő lehet. Az eltérés mibenlétéről azonban csak akkor mondhatunk véleményt, ha a betegségi kockázat szempontjából fontos téli (november—április) igénybevételről már megbízható kép áll rendelkezésünkre. Erre a lehetőség első ízben megítélésem szerint éppen a folyó évi április hó végével bezáruló időszak után fog adódni.
