Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

XII. ÉRDEKKÉPVISELET

1 Az 1948. november 29-én kelt 53 201/1948. FM-körlevélről van szó, amely a gazdasági munkavállalás társadalombiztosításával kapcsolatos problémák összegyűjtésére szólította fel a gazdasági felügyelőségeket, a földművelésügyi tanácsokat. 2 A kerületi földművelésügyi tanácsok a témát illetően 1947—1948-ban részletes jelentéseket küldtek az Országos Földművelésügyi Tanácsnak, ezeknek az alapján készült az előterjesztés is. 448 Budapest, 1949. február 8. A FÖLDMŰVELÉSÜGYI MINISZTER JAVASLATA A NÉPJÓLÉTI MINISZTERHEZ A MEZŐGAZDASÁGI MUNKAVÁLLALÓK TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSÁNAK KITERJESZTÉSÉRE Miniszter Úr hivatkozott átiratára

1 — a folyó évi február hó 3-án nálam megtartott megbeszélés eredménye alapján — a társadalombiztosítás felülvizsgálatával kapcsolatban a következő észrevételeket nyilvánítom.

2 Ennek előtte kifejezést kell adnom — mind a saját, mind a kérdéssel foglalkozott tárcaközi bizottságban résztvettek nevében — annak a véleménynek, hogy a gazdasági munkavállalók biztosítása terén a rövid idő ellenére komoly és elismerésre méltó eredmények vannak, és a bizottság véleményével összhangban álló alábbi javaslatok csupán azt célozzák, hogy a továbbépítő munkában hasznos támpontul szolgálhassanak. 1. A mezőgazdasági népességünk körében mind több híve van annak a kívánságnak, hogy a biztosítási kötelezettség — a gazdasági munkavállalók körén túlmenően •— terjesztessék ki a termelőszövetkezetekbe önként belépő birtokos személyekre, illetőleg családtagjaikra is. A biztosítás ilyen kiterjesztésével járó előnyök közül csupán a következőkre mutatok rá: a) a biztosítási kockázat több személy között osztódnék meg; b) az egy biztosítottra eső költségtényező csökkennék; c) a biztosítási segélyfeltételek az állandó foglalkozásúak tömeges bevonása következtében az ipari munkásokéval azonosak lehetnének; d) a. rendelőintézetek kiépítését a mezőgazdasági területi kívánalmaival összhangban a pénzügyi vértezettség folytán rövidebb idő alatt lehetne megvalósítani. Minthogy a termelőszövetkezetek kiépítésében tervszerű megalapozással és fokozatos fejlődéssel kell számolnunk, megfontolás tárgya lehet az is, hogy a szövetkezeti termelés által átmenetileg fel nem ölelhető önálló kisbirtokosok legfeljebb 15 kat. holdig — a szükséghez képest más biztosítási feltételek mellett — ugyancsak önbiztosítási kötelezettség alá vonassanak. Emellett szól egyrészt a biztosítási kockázat még kedvezőbb alakulása, másrészt az egységes népegészségügyi gondozásra irányuló közegészségügyi politika. Jóllehet ez a kérdés jövőbeni programtervet érint, már itt megemlítendőnek tartom,