Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

XII. ÉRDEKKÉPVISELET

Hogy a megyék és a helyi csoportok kapcsolatát szorosabbra építsük ki, 25 megyei titkárunkat kerékpárral láttuk el. 1946 végére minden megyében erős szervezetünk működött. A Viharsarokban, az Alföldön, ahol a munkásmozgalomnak nagy múltja van, a parasztság erős vára lett a szövetség, de a Felvidéken és a Dunántúlon kissé elmaradt a parasztság szervezése. Mindennek ellenére az 1945-Ös 130 770-es taglétszámunkat 1946 végéig 315 000-re emeltük fel. 1946 decemberében 2 hetes központi szervezőtanfolyamot tartottunk, melyre az ország legjobb parasztifjai jöttek fel. Az iskoláról 11 új megyei titkár került ki a gyengébb megyei titkárok helyébe. Fejér, Tolna, Zala, Baranya, Dél-Pest, Szatmár, Szabolcs és más megyékben ekkor kezdődött meg az igazi fellendülés. A tanfolyamról 102 ifjú parasztmunkás indult el a Dunántúlra szervező munkára. Ezek összesen 778 községbe mentek éhezve, fázva a nagy hidegben, és öntöttek új erőt a parasztság szervezetébe. A Dunántúlon 165 helyi csoportot alakítottak. Lendületesen folyt a szervezés. Amikor demokratikus rendőrségünk leleplezte az összeesküvőket, nagygyűléseinken egy emberként követelte a most már világosan látó kisparasztság az összeesküvők méltó büntetését. 1947 májusáig 1000 parasztember, ifjú és asszony került ki tanfolyamainkról, akik az ország minden részébe vitték a tudást és a felvilágosítást, szervezték a FÉKOSZ-t. Ennek a szervező munkának eredménye volt, hogy míg 1945-ben 472 helyi csoportja volt szövetségünknek, 1946 őszéig 1000-re emelkedett, és 1947 májusáig közel 2000 helyi csoportunk alakult összesen. 1947-ben alakítottuk meg a kubikos szaktanfolyamainkat a szakosztály erősítésére. Fejlődött, terjeszkedett kertész szakosztályunk, erősödött a halász szakosztály, és megalakítottuk útőr szakosztályunkat is. Később felállítottuk kishaszonbérlő szakosztályunkat és a parasztasszonyok beszervezésére nőtitkárságunkat. Ekkor szerveztük meg az ország négy területéért felelős területi titkárságot is központunkban. 1947 májusában tagtoborzó versenyt indítottunk, melynek díja egy vándorzászló volt. A versenyben első község a reakciós Dunántúlon levő kis Csörnyeföld volt. Ő kapta meg az első 3 hónapra központunk szervezési osztályától a vándorzászlót, majd Nagykőrös, Abaújszántó és Mecsekalja. 1947 nyarán képzett központi előadók egymásután tartják vidéken a felvilágosító előadásokat a FÉKOSZ gyűlésein. 1945-ben 163, 1946-ban 3230, 1947-ben országosan 28 640 gyűlést tartottak a FÉKOSZ-központ, megyei járási titkárai és önkéntes szervezői. Az 1947-es választásokat megelőzően megyei értekezleteinken 26 megyében összesen 4—5000 paraszti FÉKOSZ-vezető vett részt. Az értekezletek eredményei nagyban hozzájárultak a demokrácia győzelméhez az 1947-es választásokkor. A helyi csoportok és a járási titkárságok közötti szoros kapcsolat kiépítésére járási titkárainkat kerékpárokkal láttuk el, hogy a vasúttól messze eső falvakba is könnyen eljuthassanak. Ekkor kezdenek újra nagyon megerősödni helyi csoportjaink. 1947 végére helyi csoportjaink száma 2515-re és taglétszámunk 315 000-re emelkedik.