Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

XII. ÉRDEKKÉPVISELET

1948 január és februárjában megyei értekezleteket tartottunk az ország egész területén, ahol minden helyi csoport négy-öt vezetője és minden irodavezető részt vett. Egy-egy megyéből 150—200 paraszt FÉKOSZ-vezető számolt be a paraszti szervezkedés és érdekvédelem eredményeiről. A szervezet megerősödését mutatja, hogy a kiküldöttek a FÉKOSZ vezetői mellett az alispán, főispán, polgármester, rendőrség vagy katonaság küldötteit is várták. 1947 végén és 1948 elején különösen erősen megnyilvánult a jobboldali szociáldemokraták támadása és szabotálása szövetségünk munkája ellen is. Nehéz küzdelmet kellett vívni Szederékkel, Turiékkal, Takácsékkal a parasztság szabadságáért és függetlenségéért, valamint szervezeti életéért. 1948. március 15-ét szervezett parasztdolgozókkal együtt ünnepeltük Budapesten. Dolgozó parasztságunk segítségével új székházat tudtunk építeni a magyar dolgozó parasztságnak, ami szintén szervezettségünknek és szövetségünk megerősödésének volt az eredménye. 1948 márciusában kezdtünk hozzá a felszabadulás utáni második küldöttközgyűlésnek megszervezéséhez. Az április 3-án és 4-én megtartott küldöttközgyűlésen az ország minden részéből kb. 500 parasztember vett részt, akik azután az ott hallottakat, tanultakat kivitték az ország dolgozó parasztjai közé, hogy tanítsák, oktassák a már szervezett vagy szervezkedés nélkül élő parasztdolgozókat. Lefektettük az új alapszabályt és utána fokozott lendülettel indult meg a szervező munka. A gyönge járási és megyei titkárainkat megerősítettük vagy leváltottuk, és helyettük képzett parasztvezetőket helyeztünk ki járási titkároknak a járás élére. Ekkor kezdődött meg a megvert reakció támadása az egyház köntöse alá bújva, mely ellen kormányunk az iskolák államosításával lépett fel. Ezt a lépést a FÉKOSZba tömörült dolgozó parasztság egy emberként ismerte el, és egymás után megtartott gyűléseken követelték az egyházi iskolák államosítását. Tömegével futottak be a határozati javaslatok az iskolák államosításának megsürgetésére és törvénybe iktatására. Május 15-e után, mivel kormányunk a cséplési ellenőrzéssel szövetségünket bízta meg, meg kellett szervezni az e célból május 29-től június 6-ig megtartott munkakonferenciákat. A munkakonferenciákon megjelentek a megyei, járási titkárok és irodavezetőink, összesen 895-en. A munkakonferenciák eredményeképpen a megbízható dolgozó parasztemberek közül 13 500 cséplési ellenőrt neveztünk ki az ország területére. Ezek megmutatták, hogy valóban tudnak küzdeni a dolgozó nép kenyeréért és jobb létéért, mert kiváló munkát végeztek a nehéz cséplési idők alatt. Közülük csak 350-en tértek le arról az útról, melyen a munkásságnak haladni kell. Nagymértékben kellett küzdenünk, különösen a falun, a klerikális reakció és a kulákság által terjesztett rémhírek ellen. A harcot különösen járási és megyei titkáraink folytatták erősen röpgyűlések megtartásával, ahol rámutattak a rémhírek eredetére és okára. Június hónapban járási titkárainkat új kerékpárokkal láttuk el ott, ahol erre szük-