Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

VIII. BIRTOKPOLITIKA, A FÖLDHÖZJUTTATOTTAK GAZDÁLKODÁSA

A VÁRMEGYEI GAZDASÁGI FELÜGYELŐSÉGEK JELENTÉSEI AZ 1945. ÉVI BIRTOKPOLITIKÁRÓL ÉS A FÖLDHÖZJUTTATOTTAK GAZDÁLKODÁSÁRÓL • 287 Gyula, 1945. (h. n.) A BÉKÉS VÁRMEGYEI GAZDASÁGI FELÜGYELŐSÉG JELENTÉSE A földreform során a vármegye területén kiosztásra kerülő terület 106 692 kat. hold. A földigénylők száma 29 749, a házhelyigénylők száma 5584. Kiosztásra került 89 751 kat. hold föld 14 942 család részére. A földreform végrehajtása nagyjában és egészében véve megtörtént. Hátravan még a házhelyek és kertek kiosztása, a hadbavonultak részére fenntartott területek kiosztása, továbbá a fellebbezés alatt álló vitás területek végleges elintézése. Ezen a téren bizonytalanságot idéz elő a helyi földigénylő bizottságok egy részének magatartása, mert ezek a vármegyei földrendező tanács és az országos földbirtokrendező tanács utasításait nem hajlandók figyelembe venni. Ezen a téren radikális intézkedéseket [kell] sürgősen életbe léptetni, mert egyébként jóvátehetetlen károk és súlyos perek állanak elő. A gazdálkodás rendes mederben való megindulásának nagy akadálya, hogy a földhözjuttatottaknak nincs sem tőkéjük, sem élő és holt felszerelésük, úgyhogy a gépi és igaerőt igénylő mezőgazdasági munkákat elvégezni nem tudják. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a kisgazdáknak is nagyon lecsappant az igásállat-állománya, ezért nem vállalhatják el teljes mértékben a juttatottak területének igaerővel való megmunkálását. Sok kisgazda egyébként is vonakodik a földhözjuttatottak megsegítésétől, aminek legfőbb oka az, hogy az igaerőmunkáért térítésképpen járó kézi munkaerőt a földhözjuttatottaktól a nyár folyamán csak részben kapta meg, illetve egyáltalán nem kapta meg. A kisgazdák túlnyomó része azonban — a kézi munkaerő biztosítása érdekében is — szívesen vállalná a földhözjuttatottak igaerővel való támogatását, ha ennek ellenében biztosan számíthatna a földhözjuttatott kézi munkaerejére. A termelési bizottságok a nehézségek áthidalása érdekében mindent megtesznek és szükség esetén az igával rendelkező gazdákat egyszerűen kirendelték a földhözjuttatottak földjének felszántására. Ezt azonban rendszerré fejleszteni nem szabad, és a munkaérték szolgáltatása nélküli kirendelést egyszer és mindenkorra meg kell szüntetni. Ragaszkodni kell a teljes ellenértékű kölcsönös munkamegsegítés elvéhez. Ilyen irányban már megtörténtek az intézkedések és az igaerővel rendelkező gazda a földhözjuttatott részére végzett munkáért részben méltányos árat, részben kézi munkaerőt kap ellenszolgáltatás fejében. Ez idő szerint úgy áll a helyzet, hogy a talajelőkészítési munkákat a földhözjuttatottak részére nagyjában biztosítani lehet, azon-