Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

VI. ÁLLATTENYÉSZTÉS

a téli eltartásához sem rendelkeznek a gazdák elegendő takarmánnyal. A nyomasztó takarmányhiány arra kényszeríti a gazdákat, hogy a takarmánnyal el nem látható állataikat áruba bocsássák. Egyes vidékeken a nagy kínálat erősen letörte az állat­árakat és általános az a panasz is, hogy a kijelölt vágóállat-kereskedők nem hajlandók megadni a hatóságilag megállapított árakat, hanem azoknak csak felét, harmadát fizetik. Az állattenyésztés súlyos helyzete feltétlenül szükségessé teszi az állami beavatko­zást és segítséget, mert enélkül állatállományunk újabb hatalmas veszteséget fog szen­vedni. Az állami beavatkozás természetesen nem szüntetheti meg a takarmányhiány okozta általános nehéz helyzetet, de elősegítheti, hogy az ország különböző vidékei között minél tökéletesebb kiegyenlítődés jöjjön létre az állatállomány és a takarmány­készletek között. A segítség közvetlen célja egyrészt az lenne, hogy minél kevesebb tenyésztésre és igázásra alkalmas állat kerüljön vágóhídra, másrészt, hogy a normális árak helyreállíttassanak. Ez utóbbi szempontot nyomatékosan hangsúlyoznunk kell, mert nagyon félő, hogy ha a sorozatos állat-igénybevételek során szenvedett károk (búzakötvény) után most nem sikerül az árletörést megszüntetni, a gazdák teljesen el­vesztik a kedvüket az állattenyésztéstől, és az állatállomány regenerálása a különben is szükséges, kb. másfél évtizeden túl még jó néhány esztendővel kitolódik. Rá kell mutatnunk arra, hogy a rendkívül nagy mértékben megfogyatkozott állat­állomány minél gyorsabb helyreállítása a magyar nemzetgazdaságnak legelsőbbrendű fontosságú kérdése. Elsősorban ettől függ ugyanis a mezőgazdasági termelés ered­ményessége, amelynek legfontosabb feltétele a talaj termőképességének a trágyázás útján való biztosítása és az igás munkák megfelelő elvégzése. Az állatállomány nagy­sága azonban alapvetően befolyásolja egész nemzetgazdaságunkat is, mert az ipar és kereskedelem termelőképességének kihasználását viszont jórészt a mezőgazdasági termelés eredményessége szabja meg. Kötelességünknek tartjuk azonban, hogy ne csak a bajokat panaszoljuk és a prob­lémát vázoljuk, hanem a megoldást alaposan megfontolt javaslatokkal mozdítsuk elő. Számot vetve az ország szegénységével és az államkincstárt terhelő egyéb súlyos kötelezettségekkel, nemkülönben a stabilizáció sikeréhez fűződő egyetemes érdekek­kel, az állami támogatásra vonatkozó igényeket a lehető legszűkebbre méretezzük, amennyire ez a kérdés fontosságához és az állattenyésztés helyzetének súlyos voltához képest egyáltalán lehetséges. A múlhatatlanul szükséges, legsürgősebb intézkedéseket a következőkben látjuk: 1. Forgótőkehitel az állattenyésztő egyesületeknek. A Magyar Állattenyésztő és Törzskönyvelő Szervezetek Országos Szövetségének 3 millió forintot kellene három hónapra rendelkezésre bocsátani arra a célra, hogy a vármegyei állattenyésztő egye­sületekkel felvásárolja az eladásra kínált tenyészmarhákat és tenyészjuhokat, és azo­kat elszállítsa olyan vidékre, ahol a gazdák készpénzfizetés ellenében tenyészállatokat kívánnak vásárolni. Ez az összeg a kemény tél beálltáig, a hátralevő idő alatt, többször megforgatva 4000—5000 tehén és üsző, valamint 1500—2000 tenyészjuh áttelepítésé­hez lenne elegendő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom