Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

VI. ÁLLATTENYÉSZTÉS

TEJGAZDASÁG A Csongrád vármegye és Hódmezővásárhely thj. város területén az orosz hadsereg bevonulása előtt 10 tejszövetkezet és 8 magántejüzem működött. Ezek közül 1945. év folyamán csupán 3 szövetkezeti tejgyűjtő és 9 kis tejgyűjtő működött. A tejgyűjtés igen nagy akadálya a szétszórt tanyarendszer. Azonkívül egy-egy gaz­daságban az előállított tejmennyiség is oly kevés, hogy a beszállítási kötelezettséget teljesen még a békeviszonyokban sem érte el. Ugyancsak a szétszórtságnak az oka az is, hogy a tejüzemek nem voltak képesek a megtermelt tejet a magas szállítási költsé­gek mellett összegyűjteni. A tejüzemek jelenlegi munkája mondhatni teljesen a 3700/1945. ME sz. rendelet 1 értelmében beszolgáltatandó tej gyűjtésére és feldolgozására szorítkozik. A takarmányhiány és a tehenek jelentős részének igásállatokként való használása a tejtermelést igen nagy mértékben csökkenti, úgyhogy a gazdák csak nagy nehézségek mellett tudnak eleget tenni a fenti rendelettel előírt tejbeszolgáltatási kötelezettségük­nek, úgyhogy a tejértékesítés megszervezéséről csak az után lehet szó, ha a tejtermelés adottságai meglesznek, és a gazdaságok oly helyzetbe kerülnek, hogy a tejüzemek részére is tudnak tejet szállítani a megfelelő mennyiségben. Baradlai Mihály m. áll. gazdasági felügyelő, hivatalvezető Tisztázat. — UMKL FM Gazd. Felügy. O. 1946—10—152 175. 1 Az 1945. június 20-án kelt 3700/1945. ME sz. rendelet a tej és tejtermékek forgalmát és felhaszná­lását szabályozta. E rendelet szerint minden tehéntartó egy tehén után naponként két liter tejet volt köteles hatósági áron beszolgáltatni. 224 Székesfehérvár, 1946. március 1. A FEJÉR VÁRMEGYEI GAZDASÁGI FELÜGYELŐSÉG JELENTÉSE A vármegye állatállománya a háborús tevékenység folytán mondhatni teljes egé­szében elpusztult. Sajnos, a tenyésztők kezén levő, nagy teljesítményű, országosan elismert, a gazdák igényeinek és a helyi viszonyoknak leginkább megfelelő tenyész­és haszonállatok részben a kiürítés, részben a háború viharában elsodródtak, és csak a gazdák törhetetlen akaratának és soha nem csüggedő ösztönös föld- és állatszerete­tének köszönhető, hogy egy része élete kockáztatásával átmentette családtagként szeretett lovát, tehenét, sertését. Akinek pedig ez nem sikerült, az az utazási és szállí­tási nehézségek leküzdése után törekedett az állatlétszámot felszaporítani. Sajnos —

Next

/
Oldalképek
Tartalom