Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

VI. ÁLLATTENYÉSZTÉS

közellátási rendelkezések folytán — a szerencsésebb sorsú szomszéd vármegyékből az állatszállítás nehézkessé vált és ennek folyományaként, valamint a leromlott pénzügyi helyzet miatt sok gazda nem tudott tenyészállathoz jutni. Az őszi hónapok folyamán már csak csere útján sikerült állatokat behozni a vármegyébe, ez azonban a szállítási nehézségek miatt nagy nehézségekbe ütközött. A vármegye állatállománya 1943. és 1945. évet összevetve az alábbiak szerint alakult: e Év Szarvasmarha Ló Sertés Juh 1943 1945 95 106 16 863 32 652 9 938 190 659 25 542 53 001 1 508 A fenti számsorokból kitűnik, hogy számszerűleg a legnagyobb veszteséget a sertésállomány szenvedte; tekintettel azonban a sertés rövid vemhességi idejére és „többet ellő" fajára, ez lesz a leggyorsabban felszaporítható. A szarvasmarha- és lóállomány más-más elbírálás alá tartozik. Ttt ez a kedvező lehetőség nem áll fenn, ami a talajművelésben és a trágyahiány miatt a talajerő-fenntartásban hosszú ideig éreztetni fogja hatását. A felügyelőség az év folyamán mindent megtett, hogy az állatállományt behozatal — és főképpen nőivarú állatok behozatala — útján szaporítsa. Sikerült Baranya vármegyéből a Fejér vármegyei és Baranya vármegyei állattenyésztő egyesületek bekapcsolásával 120 tehenet, illetve üszőt és 160 kocasertést juttatni a székesfehérvári gazdák részére. Egyéni akció révén Dunapentele község ugyancsak 45 db szarvasmarhát vásárolt és hozott be Baranya vármegyéből. Az állattenyésztő egyesület több ezer — a helyhatósági és termelési bizottságok által javaslatba hozott, arra igényjogosult — gazda részére adott ki vásárlási engedélyt, melyek révén — amíg azt a nyár és kora ősz folyamán a pénzügyi helyzet megengedte — több ezer nőivarú tenyészállat-behozatal vált lehetségessé. A háborús tevékenység folytán a vármegyei állattenyésztési alap tulajdonát képező köztenyésztésű apaállatok is olyannyira elpusztultak, hogy csak 18 db tenyészbika és 5 db tenyészkan volt az év végéig felkutatható. Az anyaállatlétszám szaporodásával természetesen az apaállat-igénylés a községek részéről állandóan növekedik. Ennek enyhítésére a vármegyei gazdasági felügyelőség az alap anyagi erejéhez mérten részben Baranya, részben Tolna, részben Somogy vármegyékből összesen 56 db tenyészbikát vásárolt. Az év folyamán, de főképpen az utolsó hónapokban, örvendetes tényként jelentkezik az apaállatok fokozott igénylése, ami arra enged következtetni, hogy az anyaállatlétszám általunk nem remélt gyorsasággal szaporodik. Sajnos, ez idő szerint apaállatot már csak csere útján lehet beszerezni, így a felügyelőség legelsőrendű feladatát képezi az, hogy a vármegyei állattenyésztési alap rendelkezésére álló pénzösszeget terményvásárlásra fordítsa, hogy így terményért apaállatok legyenek beszerezhetők. A vármegyei állattenyésztési alap tulajdonát képező apaállatlétszám korántsem elegendő, miért is a felügyelőség az apaállatvizsgálatok során kénytelen volt a magánkézben levő, úgynevezett „zug" bikákat és