Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)
V. RÉT- ÉS LEGELŐGAZDÁLKODÁS
Az 5465 kat. hold 271 D-öl kiterjedésű legelőterület olyan, amelyet legeltetési társulatok, illetve községek (városok) részére juttattak, a birtoklevelet azonban még nem adták ki, és így ezen területek telekkönyvezve sincsenek. Ezen felül még 5700 kat. hold olyan legelő van, amelyik juttatva még nincs. A vármegyében a legelők állapota elhanyagolt. Háborús károk is több legelőn keletkeztek és ezeket még nem hozták teljesen rendbe. A rendszertelen legeltetés, a delelőhelyek állandósága, a gyomirtás elhanyagolása következtében a legelők gyepezete sok helyen kiritkult, kivirult, sovány és gyomos. A gyomok kiirtására, a gyepfelület gondozására, a trágyázásra az utóbbi három évben semmi gondot nem fordítottak. Némelyik községben a szükségesnél jóval nagyobb területű legelő állott rendelkezésre, a legelő jószág ezért csak az értékesebb füveket legelte le, míg az értéktelenebbek magot kötöttek és tovább szaporodtak. Egyes községekben pedig a legelőt túlterhelték, és a nedves tavasz másfél hónapja alatt a legelő jószág az agyonterhelt legelőt annyira összetaposta, hogy az elzsombékosodott. Az év folyamán 16 köz- (közös) legelőre vonatkozólag készítettük el és terjesztettük fel a legelőjavítási munkatervet és költségvetést. A legelőjavítási tervekkel és költségvetésekkel szemben az érdekeltek komoly ellenszenvet tanúsítanak, mert részben nem látják be annak szükségességét, részben pedig az abban előírt munkálatok végrehajtását még időszerűtlennek tartják. Felsoroltak ellenére a legelőjavítási munkatervek elkészítését folytatjuk, és minden eszközt megragadunk arra nézve, hogy az érdekelteket meggyőzzük a legelők javításának és karbantartásának közérdekű voltára. A földreform során a földmívesszövetkezetek részére juttatott legelők javítása bíztat a legkevesebb reménnyel, mert a földmívesszövetkezetek semmiféle tőkével nem rendelkeznek. Itt csak állami kölcsön nyújtása által lehet ezen a téren eredményeket elérni. A községek tulajdonába adott legelők javítására csak úgy van meg a lehetőség, ha a legelőjavítási munkatervbe és költségvetésbe felvett és előirányzott költségeknek egy évre eső hányadát a község költségvetésének felülvizsgálata alkalmával a Belügyminisztérium nem törli. Az okszerű legeltetés, a legelő karbantartásának és legelő javításának egyik alapfeltétele, hogy a községben (városban) legyen a kérdéshez hozzáértő, agilis szakszerv, amelyik az útbaigazítás, útmutatás és a közvetlen rendelkezés szerint a legelőjavítási munkatervben lefektetett elveket megvalósítani, illetve a megvalósítást irányítani képes. Feltétlenül szükséges, hogy a gazdasági elöljárói (illetve később a gazdatitkári) kart úgy alakítsák át, illetve úgy építsék ki, hogy minden községben (városban) ezen szerv képviselője útján biztosítva legyen a legelőjavítási munkák gyakorlati keresztülvitele. A földmívesszövetkezet tagjait kötelezni kellene, hogy részükre juttatott legelőben részes felek mielőbb alakuljanak legeltetési társulattá. A legelőjavítás a vármegyében egyes helyeken azért sem halad, mert a legelőápoláshoz és javításhoz szükséges munkaeszközök egyáltalán nem állnak rendelkezésre. Szükséges lenne ezeknek állami segély útján való beszerzését lehetővé tenni. Sok he-