Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

II. SZÁNTÓFÖLDI NÖVÉNYTERMESZTÉS

ségi áruk kiosztása a háborús események miatt abbamaradt, és így azon gazdák, akik a Gazdasági Felügyelőség vetőmagakciójából szoktak részesülni, azok részére sem volt lehetőség a vetőmagjuttatásra. 1944. év őszén nem csak a vetésterület volt kisebb a békeévekéhez képest, hanem az őszi szántások területe is kevesebb volt. Ezen munkálatok elmulasztásának az volt a következménye, hogy a kapás és egyéb növényeket tavasszal szántásba vetették, aminek természetes következménye igen gyenge terméseredmény volt. 1945. év tavaszán úgy a hatóságok, mint a szakhivatalok, és nem utolsósorban a Gazdasági Felügyelőség is minden erejével igyekezett a tavaszi szántási munkálatok folytatását előmozdítani. A vetések minden körülmények közötti keresztülvitelére azért elsősorban és igen nehéz körülmények között előteremtette a szántáshoz szükséges üzemanyagot, nyilvántartásba vette a gépi erőt és a legtakarékosabb beosztással bocsátotta munkába a traktorokat. A munkakedv, a munkakínálat akkor is igen gyenge volt. 1945. év tavaszán kézenfekvő volt, hogy bemunkálatlan területtel is számolni kell. A bemunkálatlan területek kisebbé tételére minden intézkedés megtétetett, úgyhogy ez a terület leginkább Mezőhegyesen, Földeákon, Csanádpalotán, Királyhegyesen, Eleken mintegy 10—15 000 kat. hold volt. Az olajos és ipari növények vetésterülete sem mutatott emelkedést a múlt évihez képest, azonban a gazdatársadalom, felismerve a rendkívüli súlyos közellátási viszonyokat, és különösen a zsírhiányt, mert hiszen a sertések nagy része elpusztult, illetve elszállíttatott, a napraforgó-termesztést igyekeztek fokozni és a zsírhiányt napraforgóolaj útján pótolni. A vetésterület megfelelő volt, azonban az őszi talajelőkészítés és az 1945. évi időjárás csak mérsékelt termést engedélyezett. A cukorrépa-termelés csaknem teljesen megbénult. Ennek oka részben a munkáshiány, a 600/1945. ME sz. rendelettel járó kezdeti nehézségek, vetcmaghiány stb. A ricinustermelés majdnem teljesen megszűnt. A dohánytermelés is rendszertelen volt. A dohánytermelők leginkább csak saját és ismeretségi körük részére szükséges dohányt igyekeztek megtermelni. Ez mind a kezdeti nehézségeknek volt betudható. A hagymatermelés idejekorán megindult. A hagymatermelők szorgalmas és odaadó munkájukat idejében megkezdték, úgyhogy a hagymával bevetett terület 1945. évben is elérte a 3500 kat. holdat. Sajnos azonban az 1944. évi előkészítő munkálatok és az 1945. évi időjárás nem adott módot jó termésre, és így a hagymának 1945. évben csak gyenge közepes termése volt. A szántóföldi szálas takarmányok termesztése körül is nehézségek mutatkoztak. Az állandó állat-igénybevételek a gazdatársadalom előtt nem tették indokolttá a szálas takarmány termesztésének különösebb jelentőségét és a vetésterület növelését. A vetőmagbeszerzés is nehézségekbe ütközött, mert hiszen nem volt meg a rendes vetőmagbeszerzésre vonatkozó vérkeringés. Az adásvételnél a csereforgaíom is bizonyos bénulást mutatott. Az évelő takarmányok vetésterületénél eltérés mutatkozott, mert az újonnan földhözjuttatottak igyekeztek saját kenyérgabonájuknak a biztosítására, és ezért a részükre felosztott egyes gyengébb lucerna vagy lóhereparcellákat