Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

II. SZÁNTÓFÖLDI NÖVÉNYTERMESZTÉS

93 Debrecen, 1945. november 24. A TISZÁNTÚLI KERÜLET TERMELÉSI MINISZTERI BIZTOSÁNAK JELENTÉSE A MEGYÉK VETÉSHELYZETÉRŐL Tájékoztató jelentésem a Tiszántúl ó'szi vetéshelyzetét és az 1946. év tavaszán beálló növénytermelési helyzetképet illetőleg a rendelkezésemre álló adatok számvetéséből a következőképpen állítottam össze: Tiszántúli vármegyék Szántó (kat. holdban) Békés 501 220 Bihar 229 516 Csanád 224 336 Csongrád 405 345 Hajdú 338 556 J. N. Kun-Szolnok 682 896 Szabolcs—Ung 601 096 Szatmár-Bereg 260 586 Összesen 3 413 551 Ebből őszi árpa-, rozs- és búza-vetésterület: a) Békés, Csanád, Csongrád, Szabolcs vm.-ék területén az összes szántóterület 30%-a, 1 801 997 kat. hold után 540 599 kat. hold. b) J. N. Szolnok, Hajdú, Szatmár-Bereg vm.-ék területén az összes szántóterület 25%-a, 1 282 038 kat. hold után 350 509 kat. hold. c) Bihar vm. területén 329 516 kat. hold után 20%, 64 000 kat. hold. Összesen: 955 108 kat. hold, vagyis az összes szántóterület 28%-a őszi kalászos. Ebből az őszi árpa vetésterülete 1%-ra tehető, míg 27% rozs és búza. A két kenyérgabona %-os megoszlása a vármegyék talajadottságainak megfelelően változik 1—5% között. Egyedül Szabolcs és Szatmár vm. területén érte el a 10%-ot, ahol sok a homok, illetve lápos kotus

1 talaj. Az őszi vetési helyzet legrosszabb Bihar vármegye területén, amelynek legfőbb oka a vetőmaghiányban keresendő, de hozzájárul az is, hogy az újonnan földhözjuttatottak igaerővel igen gyengén voltak ellátva, s a részükre juttatott szántók talaja nehéz munkálatú fekete agyag vagy szikes. Bihar vármegyében a kenyérgabonából hiányzó vetésterületet, amely az össz-szántóterületnek mintegy 10%-át kitevő vetésterület, csak úgy lehet pótolni, ha számottevő tavaszibúza-vetőmaghoz juttatjuk állami támogatással az érdekelt gazdaközön-