Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)
II. SZÁNTÓFÖLDI NÖVÉNYTERMESZTÉS
séget, illetve a tavasziárpa-vetésterületet emeljük az előző 10 év átlagához megfelelően úgy, hogy az összes kalászosok vetésterülete az össz-szántóterületnek legalább 40%-át tegye ki Bihar vármegyei viszonylatban. Egy erőteljes tavaszi búzavetőmag-akció lebonyolításához Bihar vármegye területére 15 000 q tavaszibúza-vetőmagot igényelek, míg Tiszántúl északi részén levő vármegyék területére számításom szerint ugyancsak 15 000 q tavaszibúza-vetőmag kiosztását tartom indokoltnak, mert csakis így érhetjük el az elmúlt 10 esztendő legkedvezőbb százalékos arányát. A Tiszántúl területére igényelt búzavetőmag: 30 000 q. Amennyiben azt akarjuk, hogy az elmúlt 10 év átlagának megfelelően az őszi és tavaszi kalászosok területe az össz-szántóterület 40%-át elérje, kötelezni kell a gazdákat, hogy akinek őszi kenyérgabona vetésterülete a 30%-ot nem haladja meg, azt kötelesek tavaszival pótolni úgy, hogy az őszi és tavaszi kalászos együttesen a gazdaság szántóterületének 40%-át kitegye. A tavaszi vetésterv Tiszántúl területén a következőképpen várható. Tavaszi kalászos a 3 413 551 kat. hold össz-szántóterületnek 12,5%-a, 441 800 kat. hold. Kapás (tengeri, burgonya, tak. répa) 34%, 1 180 324 kat. hold. Kötelező ipari és olajos 7%, 220 919 kat. hold. Takarmány (évelő, pillangós stb.) 8%, 273 600 kat. hold. Kereskedelmi fűszer stb. 2%, 68 200 kat. hold. Ugar, nem termelő 8%, 273 600 kat. hold. Őszi kalászos 28%, 955 108 kat. hold. Komoly állami támogatást igénylő árpavetőmag-akcióra valamennyi vármegye területén szükség van, főleg az újonnan földhözjuttatottak tavaszi vetőmagszükségletének biztosítására. Tudomásom szerint a közellátási felügyelőségeknél számottevő tavasziárpa-készletek vannak, amelyeket a gazdaközönség őszibúza-vetőmag ellenében szolgáltatott be. Ha ezeket a tételeket kenyérliszt pótlására felhasználják az eredeti elgondolás szerint, s nagy részét nem bocsátják a tavasziárpa vetőmagakció céljára rendelkezésünkre, egyrészt csere, másrészt kölcsön formájában, már most számolnunk kell azzal, hogy számottevő árpa-vetésterület esik ki. A csereakció keretében juttatásra kerülő árpáért a gazda adhasson szemes tengerit. A kölcsön az őszi búza vetőmagkölcsönhöz hasonlóan bonyolíttassék le. Árpavetőmag kizárólag az újonnan földhözjuttatottak részére biztosítandó, becslésem szerint mintegy 20 000 q mennyiségben. A csereakció keretében igénybe vehető árpamennyiséget 50 000 q-ra becsülöm. A gazdaközönség által magtermelés céljára meghagyott lucerna és lóhere termése elenyésző csekély, mert mielőtt a gazdák betakaríthatták volna a magnak lekaszált lucernát, illetve lóherét, a legtöbb helyen az oroszok az átvonuló lovak takarmányozására igénybe vették, a gazdák tiltakozása ellenére. Vetőmaghiány egyes vármegyék területén már csak kölesből lesz, s ezzel kapcsolatban számolnunk kell azzal, hogy a köles-vetésterület a múlthoz képest nagyobb lesz, mert a tavaszi gabonafélék vetésterülete lényegesen emelkedett, márpedig az így előálló többlet vetésterületekre nem lehet elegendő tavaszi árpát és zabot biztosítani, miért is azokat kölessel kell pótolni. A termelési bizottságok működését ellenőrizve, üléseiken elhangzott általános panaszaikat az alábbiakban foglalom össze:
