Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

érte el a békebelit, és ugyanez a helyzet a lóállománynál is, ami főleg a gépi művelés nagyobb jelentőségére vezethető vissza. A mezőgazdaság termőképességének fokozásához nagymértékben hozzájárulnak a hároméves terv hatalmas beruházásai. A korszerűbb termelést hivatott elősegíteni a gyors ütemben folyó gépesítés, amelynek legfontosabb tényezői az újonnan szervezett Állami Mezőgazdasági Gépüzem által létesített gépállomások. Az 1948. év végén működő 110 gépállomáson felül a folyó évben 70 gépállomást helyeznek üzembe, és egyben az egy-egy gépállomáshoz tartozó traktorok számát a jelenlegi 10—12-ről 20—25-re emelik. Az öntözőművek létesítése és egyéb vízimunkálatok nagy lépést jelentettek mezőgazdaságunknak a szélsőséges időjárástól való függetlenítése terén, és márciusban megkezdték a Duna—Tisza-csatornának évtizedek óta húzódó építését is. A növénynemesítő telepek létesítése a minőségi termelés szempontjából bír nagy jelentőséggel, a Péti Nitrogénművek helyreállítása a talajerő utánpótlásához szükséges műtrágyát hivatott biztosítani, és jelentős beruházások történtek az állattenyésztés előmozdítása érdekében is. A nagy arányokban folyó faluvillamosítás a kulturális színvonal emelésének egyik legfontosabb előfeltételét teremti meg. Az elmúlt évben bekövetkezett jelentős javulás ellenére kétségtelen, hogy mezőgazdaságunk még mindig elmaradott formák között termel, ami nemzetközi viszonylatban alacsony termésátlagokban, agrárcikkeink nem kielégítő minőségében és magas termelési költségekben jut kifejezésre. Kiindulva abból a megfontolásból, hogy a korszerűbb és jövedelmezőbb termelést csak a kisparcelláknak gépesített nagyüzembe való tömörítése biztosíthatja, a kormányzat mélyreható szervezeti újításokat hajtott végre, amelyek fentebbi célok elérését a parasztság számára — az önkéntesség elvének megóvása mellett — lényegében a közös szövetkezeti gazdálkodásra való fokozatos áttéréssel kívánják lehetővé tenni. A mezőgazdaság új szervezetének alapját a földmívesszövetkezetek, illetőleg az ezekből kiépítendő általános paraszti szövetkezetek alkotják, amelyek feladata a tervszerű termelés és értékesítés megszervezése. Ebből a célból a kormány lényegesen kiterjesztette a földmívesszövetkezetek eddigi feladatkörét, továbbá a termelőszövetkezetek és szövetkezeti termelőcsoportok működését egységes elvek szerint, de a helyi viszonyok figyelembevételével szabályozta. A nagyobb haszonbérletekre bevezetett előhaszonbérleti jog alapján 250 000 holdat vettek igénybe, mely terület nagyobb részén szintén szövetkezeti gazdálkodás folyik. A szerződéses termelés kibővítésével és új alapokra való helyezésével a kormány ezt az intézményt is a tervszerű gazdálkodás és szervezett értékesítés fontos biztosítékává fejlesztette ki.

1 A szerződéses termelés, amelyben most már csak a dolgozó parasztság vehet részt, a tavalyi 250 000 holddal szemben 1949-ben már 815 000 holdat foglal el. Mindezen rendszabályoknál a kormány gondosan ügyelt arra, hogy a szervezettebb termelés előnyei valóban a kisés középparasztság javát szolgálják. A földmívesszövetkezetek tagjai csak dolgozó parasztok lehetnek, és így a falu tőkés elemei a szövetkezetek részére jobb termelési feltételek céljából nyújtott számos kedvezményben nem is részesülhetnek. Az állami gazdaságokat a kormány nemzeti vállalatokká alakította át, amelyek feladata első-