Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

76 Zalaegerszeg, 1948. (h. n.) A ZALA VÁRMEGYEI GAZDASÁGI FELÜGYELŐSÉG JELENTÉSE Zala vármegye összterülete 1947. évben 959 968 kat. hold, összlakossága 360 000 lélek. Ezek szerint egy lélekre 2,5 kat. hold jut. Az 1945. évben végrehajtott földreform során Zala vármegye már majdnem teljesen kisüzemek jellegét mutatja, ahol a gazdálkodás főként az állattenyésztésen nyugszik. Tekintettel arra, hogy a megye túl sűrű lakosságú, a földmíveléssel foglalkozóknak a nekik juttatott földön kell megtalálni megélhetésüket, mert idegen megyébe munkás elszerződni alig tudott. A termelés terén fokozottabb szerep vár a földreform során újonnan földhözjuttatottakra, akiknek szakértelmét, tudását minden rendelkezésre álló eszközzel emelni, bővíteni kell. Ezt a célt, valamint a mezőgazdasági lakosság kulturális igényeinek kielégítését szolgálják a kultúrházak, népkönyvtárak, népházak, ahol a tanulni vágyó és haladó gazdák részére megfelelő könyvek állnak rendelkezésre. A szaktudás bővítését a gazdaképző iskolák, téli gazdasági tanfolyamok és a földmívelésügyi kormányzat által engedélyezett és megtartott különféle tanfolyamok szolgálják. Az 1947. évben a hitelviszonyok mérsékelt javulást mutatnak. A kormányzat az újonnan földhözjuttatottak részére 50, 10 holdon aluliak részére pedig 30% kedvezménnyel mezőgazdasági hitelt bocsátott rendelkezésre tenyészmarhák vásárlására. Ugyancsak nagyobb hitelt kaptak a szántások zavartalan elvégzésére az újonnan földhözjuttatottak és háborús kárt szenvedett gazdák, igen kedvező feltételek mellett. Az 1947. évben a mezőgazdasági helyzet megyeszerte nagyon súlyos volt, tekintettel a nagy aszályra, ami főként a gabonaneműekben — a rozs kivételével —, valamint a takarmányokban, kapásokban és egyéb növényekben is igen tetemes károkat okozott. Kivételt csak a tengeri képez, amiből közepes termés volt. A rossz termés következményeként igen sok termelő még annyi kenyérgabonát sem tudott termelni, hogy vetőmagja biztosítva legyen, sőt még saját ellátására fejadagja sem volt meg. Az állatok takarmányozása szintén nagy gondot okozott a gazdáknak, főképp a téli hónapokban. Ezt némileg enyhítette a kellő mennyiségben rendelkezésre álló tengeriszár, amelynek igen fcntos szerep jutott a téli takarmányozásban. Mindazonáltal a teleltetés így is csak kellő körültekintéssel és gondos beosztással oldható meg. Növényi és állati kártevők elleni küzdelem, valamint a gyomirtás megtörtént. Üszög elleni csávázás végrehajtásához szükséges csávázcszereket a kormányzat díjtalanul bocsátotta a gazdák rendelkezésére, így az őszi vetőmagvak nagy részben csávázva lettek. Helyenként azonban elegendő csávázószer nem volt, mert a gyárak a szükségleteket teljes mértékben kielégíteni nem tudták. Mezőgazdasági rendészet terén a helyzet nem kielégítő, mivel a mezőkön, szőlők-